Emlékek Prohászka Ottokárról

Emlékek Prohászka Ottokárról

/ 1858-1927 /

Dum spiro,spero:Amíg élek,remélek.

                                   P.O. jelmondata

Az elesettek iránti papként elkötelezett Prohászka Ottokárt 1905. október 17-én nominálta székesfehérvári püspökké Ferenc József, december 11-én erősítette meg a döntést X. Pius pápa, majd Rómában tíz nappal később püspökké is szentelte. Székét hivatalosan 1906. január 21-én foglalta el.

   Prohászka Ottokár püspökként is megmaradt puritán embernek. Legendaszámba megy, hogy első hivatalos útja Fehérvárra a hajnali személyvonattal történt: besétált a püspöki palotába ahol csak a csodálkozó portást találta, hiszen mindenki a reggeli gyorsvonattal várta érkezését.

   A „napba öltözött ember”, ahogy 1912-ben harmincéves írói jubileumán Gárdonyi Géza nevezte, a katolikus megújhodás területén ért el maradandó eredményeket. Katolikus egyházi író. Egyetemi tanár, az MTA tagja.

   Aki olvassa műveit, meglepődik rajta, hogy a világ nagy változásai ellenére, mennyire korszerű és aktuális ma is, amit Prohászka Ottokár fontosnak tartott.  Gondolatait, személyét esetenként viták is övezték, és ma is övezik, de vitathatatlanul a huszadik század egyik legnagyobb gondolkodója.

   Prohászka Ottokár 1927. április 2-án hunyt el. 1938-óta az emlékére emelt székesfehérvári templomban nyugszik.

*

A Székesfehérvári Egyházmegye 2005.december 10-től, 2006.december 9-ig emlékévet hirdetett Székesfehérvár 15. püspöke tiszteletére. Kinevezésének 100 éves évfordulóján kiállításokkal, felolvasásokkal, jubileumi pályázatokkal emlékeztek.

   Prohászka Ottokár püspök személye sok tekintetben kötődik Sóskúthoz is, hiszen sűrű utazásai során gyakran kereste fel a falut, vagy volt a plébánia átutazó vendége. Puritánsága és embersége okán kivételes tisztelet övezte a faluban. E sorok írójának emlékezetében élénken élnek apai nagyapjának elbeszéléseiben elhangzó elismerő szavak, mely nagy dolog volt a kevésbeszédű, dicséretekkel egyébként igen takarékosan bánó idős ember részéről. A falu helyi történetének értéke lehet bizonyára az is, hogy bennünket, sóskúti ministráns jelölteket hatvan évvel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy Prohászka Ottokár halálának 20. évfordulóján, a róla elnevezett székesfehérvári vasútvidéki templomban - új ministráns ruhánkban - Duchovics Iván plébános vezetésével részt vehettünk a ministráns avatáson. Az ünnepségen Vértessi Irén és szívgárdistái, valamint sok sóskúti is részt vett.

*

2007. április 2-án volt Prohászka Ottokár halálának 80. évfordulója. A magunk szerény módján talán úgy is emlékezhetünk méltóan a nagyformátumú emberre és egyházi vezetőre, hogy felidézzük a kortárs emlékezők beszámolóit (A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár – magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza):

Zámori Imre [1] igazgató tanító

Visszaemlékezéseimben 1911-ig megyek vissza. Arany Imre hitoktatóm akkor mutatott be Prohászka püspök úrnak. 10-12 szegény diáknak adott ellátást a püspökségen Prohászka püspök úr. Engem is felvett gondozottjai közé. A bemutatáskor a következőket kérdezte tőlem: tudsz-e enni? Igen - válaszoltam. No, akkor tanulni is tudsz - mondotta  Prohászka püspök úr.

   1912-ben Sóskúton bérmált. Az énekkarban énekeltem és a bérmálkozók nevében köszöntöttem. 1921-ben kezdő tanító voltam Sóskúton. Bérmálás után behívott szobájába. Hívott a papi pályára. Most ne döntsön azonnal - mondotta - majd ha döntött, Fehérváron adja meg a választ. A választ a mostoha körülmények miatt nem adhattam meg. Három testvérem közül egyedül jöttem meg a világháborúból és reám maradt beteg szüleimnek az ellátása.

   Sóskúti bérmáláskor fogadtuk Prohászka püspök urat a falu határában. Bandérium és egyéb ünnepi dolgok mind együtt voltak. Többek között a káptalan díszhintaja is, amelynek kerekei is fel voltak díszítve. A lovak idegesek voltak a sok ünnepi dísztől. Az ünneplő beszéd után elindult a Püspök úr a díszes kocsi felé és egyszerre csak felszállott az egyik lőcsös falusi kocsira. Most csak hajtson - mondotta a meglepett kocsi tulajdonosnak. A díszes kocsi pedig üresen ment vissza.

   1912-ben a szomszéd Tárnokon volt bérmálás. A gróf átküldte a fogatát Kálmán Károlyért azzal az üzenettel, hogy jöjjön át, várja a Püspök úr. A kocsis át is jött és elmondta az üzenetet. Kálmán Károly a következőt válaszolta: Mondja meg a Püspök úrnak, hogy Tárnokhoz ugyanolyan messze van Sóskút, mint Sóskúthoz Tárnok. A kocsis mindezt elmondta Prohászka püspök úrnak. A Püspök úr ekkor kocsiba ült és átjött Sóskútra.

   Laudetur…- köszöntötte a plébánost, majd a következőket mondotta: Átjöttem, nagyságos uram! Valóban igaza van. Tárnoktól ugyanolyan messze van Sóskút, mint Sóskúttól Tárnok. Isten áldja. Isten vele- mondotta Kálmán Károly. És ment vissza Prohászka Ottokár.

   Az egyik sóskúti bérmálásnál történt a következő eset: Reggel 4 órakor kiosont a plébániáról Prohászka püspök úr. A lány rettenetesen megrémült, amikor a folyosón végigosonó alakot meglátta. Prohászka püspök úr kedvesen odament hozzá, ránézett és megkérdezte: Kegyed Vas Ila? A lány boldogan szaladt Grieger mamához. Milyen okos a Püspök úr - mondotta - megkérdezte, hogy én vagyok –e Vas Ila. A nevet nem volt nehéz kitalálni, mert a lányon hímzett kötény volt, amelyre a neve is ki volt hímezve.

  Jirka Ferenc sóskúti iskolaigazgató egyik legkiválóbb tanítónk volt. Majláth[2] püspök nevelte. Legényember volt és életét annak szentelte, hogy papokat, tanítókat nevelt a hazának. Harminc körül volt azoknak a száma, akiket ő nevelt tanítóvá, pappá. Én is az ő neveltje vagyok. Prohászka püspök úr igen megbecsülte. Asztalának állandó vendége volt. Jirka Ferenchez intézett utolsó levelében ezt írta neki Prohászka püspök úr: „Boldog vagyok, hogy adósának vallhatom magamat. Krisztusban atyja, Prohászka Ottokár.”

Dr. Potyondi Imre nagyprépost, püspöki helynök /Részlet/[3]

   A Pilisszentlászlói bérmáláskor tótul kezdte a beszédét. Előtte Sóskúton voltunk, ahol Grieger Miklósnál lakott és onnan ment ki a környékre. Két este együtt tanulta Grieger Miklóssal a tót prédikációt. A hegytetőn lévő pálos templom szószékéről beszélt. Körülbelül 5 percig beszélt tótul. Minden arc sugárzott az örömtől. Egyszerre csak nem jutott eszébe, hogy mit jelent a gyónás tótul. Kedvesen és közvetlenül megkérdezte a hívektől, hogyan mondják a gyónás szót tótul. Az egész templom elkezdte hangosan mondogatni: gyónás…,gyónás…,gyónás – de senki sem tudta. Prohászka ekkor elmosolyodott és magyarul beszélt tovább. Utána mondotta tréfásan: ha az egész templom nem tudja, minek erőlködjem tovább?

   Az a szokás, hogy a szertartás végeztével körmenetben jön vissza a nép a faluba hatos sorokban. Az asszonyok szép népi viseletben voltak. Egységes tót imakönyvből imádkozott az egész falu. Prohászka elkérte egyiknek az imakönyvét, beállt közéjük és velük együtt énekelt és imádkozott. Érdekes volt látni az asszonyokat. Az egyik meghúzta a másik szoknyáját: Tud ám! Ez a másikét: tud ám! És ez a szoknyahúzás és a „tud ám!”végig ment az egész körmeneten. Amikor visszaérkezett a menet a kápolna elé, Prohászka felállott egy ott levő kidöntött fatuskóra és ezt mondotta: Eddig anyanyelveteken imádtátok az Istent, most édes hazánknak a nyelvén könyörögjünk hozzá és maga kezdte el a Himnuszt. Ebéd után négy ló húzta a rossz úton a hintót, amely elvitte a püspököt. De azok is csak lépésben tudtak haladni. Az összes gyermek felkapaszkodott a hintó hátrahajtott végére. Mint egy fiastyúk, olyan volt közöttük a püspök. Le akartam őket hessegetni. Ne bántsa őket – mondotta Prohászka Ottokár, ez a legszebb az egész bérmálásban.

   Sokszor mondotta: Imre úr, senki sem nélkülözhetetlen, se én, se maga, se az harmadik, aki gondolja magáról.

Budapest, 2007. július 7.

 Zalavári Sándor

JEGYZET:

[1] A sóskúti Kummer Imre, Pusztazámori iskolai igazgatóságának idején, a falu iránti tiszteletből Zámori Imrére magyarosította a nevét.

[2] Majláth Gusztáv Károly Gyulafehérvári püspök/1864-1940/

[3] Dr. Potyondi Imre húszoldalas beszámolójából Sóskúttal is foglalkozó szöveghű részlet.

FORRÁS:

a. SZÉKESFEHÉRVÁRI PÜSPÖKI ÉS SZÉKESKÁPTALANI LEVÉLTÁR

b. PÁZMÁNY PÉTER ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR

   Központ: St.Stephen’ s Magyar R.C. Church 223.Third St.,Passaic,Now Jersey 07055, USA