2014. április 17., csütörtök

Kaptárfülkék a sóskúti Kálvárián


Kaptárfülkék a sóskúti Kálvárián
(Adalékok Sóskút régészeti emlékeiből)

A Kálvária-domb szikláiba a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak. A kaptárkövek, ezek a látványos földtani alakzatok, az ember formaalakító vágyának nyomát is hordozzák, ezért régészeti, néprajzi, történeti értéket is képviselnek.
A kaptárfülkék védett természeti területen találhatók, ezért területi oltalom alatt állnak, ugyanúgy, mint a Babólyuk-barlang és a földvár.

Sóskúton a Kálvária-hegy ÉK oldalában az egész völgyet uraló, nagykiterjedésű sziklavonulat (szarmata mészkő) húzódik ÉNY - DK-i irányban. A vonulat ÉNY részén a régi kőbánya faragott sziklafalai impozáns látványt nyújtanak az ott szemlélődőknek, és a biatorbágyi országúton közlekedőknek. A hatalmas, fejtéssel kialakított trónszerű sziklamélyedésből a legenda szerint négy, méretes kőtömböt vágtak ki a Lánchídi oroszlánok kifaragásához.
   A kőbányászat itt ugyan az 1900-as évek elején befejeződött, de időnként újrakezdhették, mindezt bizonyítja a Kálvária-hegy lábánál az 1940-es években, a bokrok között rozsdásodó, kőtömbök mozgatásához használatos csörlő, melynek tényét e sorok írója is tanúsíthatja. A sziklamélyedés közelében található a Zelezna Baba-barlang, köznyelven a Babó - lyuk bejárata, melyhez tatár ill. török időszakról szóló néphagyomány fűződik.
    A kaptárfülkék a sziklavonulat közepén, a Benta - patak jobb partján húzódó Kőszikla utca 35 sz. házzal szembeni sziklafelületen találhatók. Az 1964-ben felmért 2 db fülke rohamosan pusztul. A fülkéktől DK-re eső sziklafalat csak kisebb mértékben érintette a kőkitermelés. ÉNY-i irányban korábban valószínűleg több fülke lehetett, de a kőbányászattal megsemmisültek. Erre a sorsra jutott a barlang régi bejárata is.
   A fülkék előterében a meredek lejtő felszínén bronzkori Vatya - kultúra kerámiatöredékeket találtak, a melyek a hegytetőn lévő földvár területéről származhattak.
   A kaptárkövekre több mint egy évszázada az egri történész-régész pap Bartalos Gyula hívta fel a figyelmet. A környék kaptárköveiről és kaptárfülkéiről először Halász Árpád érdi lokálpatrióta geológus, majd Mihály Péter adott hírt. Halász Árpád évtizedeken keresztül gyűjtötte az adatokat a környék földtani képződményeiről, s az itt található kaptárkövekről. A sóskúti Funduklin-völgyben szintén 4 db kaptárfülkét találtak a geológusok és a környéken, több helyen, így Biatorbágyon az Iharos-hegyen, Érden a Parkvárosban, Érdligeten a Szidónia-völgyben és a Szidónia-hegyen találhatók kaptárfülkék.
   Kaptárkőnek nevezik az olyan természetes képződményű sziklát, vagy sziklavonulatot, amelynek felületében egy vagy több mesterségesen befaragott fülke van, egymástól különböző távolságra, és a felszínről számítva különböző magasságban. Magasságuk mindig nagyobb a szélességüknél. Az ép fülkék nyílásának kerületén befaragott keret húzódik, mely a fülkék lezárására szolgáló fedőlapot tartotta. A fedőlapot ékekkel rögzítették.
   A fülkék gyakorlatilag felhasználható térsége a fedőlap mögötti rész volt.
A magyarországi fülkék átlagmérete: nyílásszélesség alul 15-60 cm-ig, nyílásmagasság középen 30-100 cm-ig, alap mélysége középen 5-50 cm-ig.
   A kaptárfülkék keletkezésével és rendeltetésével számos cikk és tanulmány foglalkozott. Pontos eredetük megnyugtatóan még nem tisztázott.
Keletkezésükről, és szerepükről számos, esetenként egymásnak ellentmondó feltételezés van:
-          a kaptárfülkék síremlékek voltak, s a fülkékbe az elhunytak hamvait rejtő urnákat helyeztek,
-          a kaptárfülkéknek bálványtartó, áldozat bemutató rendeltetésük volt,
-          a kaptárfülkéket a honfoglaló magyarok, vagy az előttük itt élő törzsek készítették kultikus célokra, vagy vallási kegytárgyak tárolására,
-          a kaptárkövek fülkéi a középkori erdei sziklaméhészet emlékei, s a méhészetnek ezt a formáját vagy a honfoglaláskor magyarsághoz csatlakozó kabarok, vagy egy, Balkán-félszigetről a vaskor elején idemenekült trák népcsoport honosította meg.
   Noha a régészeti feltárások során előkerült, 11-14 századból származó leletek egyik feltevés igazolására sem szolgáltattak bizonyítékot, ennek ellenére az a nézet vált elfogadottá és a közvélemény számára ismertté, hogy a fülkékben hajdan méhészkedés folyt.
Ezzel kapcsolatban azonban, számos kétely továbbra is változatlanul fennáll, a szájhagyományok pedig megoszlanak a kultikus és a gazdasági rendeltetés közt.
   A kaptárfülkék rejtélye tehát még nem oldódott meg, és ha a kérdésben a mai napig nem is alakult ki végleges álláspont, az biztosan kijelenthető: ezek az emberi kéz vájta formák egyedülálló kultúrtörténeti értéket képviselnek Európában.

Zalavári Sándor

FORRÁS:
1. Mihály Péter: Pest megyei kaptárkövek topográfiája.(Studia Comitatensia - Tanulmányok Pest megye múzeumaiból 1975. III.köt.p.41,49.)
2. Baráz Csaba-Mihály Péter: A Heves és Borsod–Abaúj–Zemplén megyei kaptárkő topográfia újabb eredményei és a fülkék rendeltetésének vizsgálata. (Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis, 1995 – 1996)
3. Dr. Kubassek János: Érd földrajza.(Érd krónika, Honismereti olvasókönyv. 2000)
4. A kaptárkövek. Természetvédelmi oltalom kezdeményezése.(Zöld HORIZONT. 2009. 4. évfolyam 3. szám - Kiadó: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság)
5. 2/2006 (VII. 19) OKM r. Egyes régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításáról, ill. régészeti védettség megszüntetéséről. (Oktatási KözlönyI. évf. 24. szám, 2561 old. 2006. szeptember 20.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése