2014. április 11., péntek

A sóskúti Rómeó és Júlia



A sóskúti Rómeó és Júlia


Mottó: A múlt feledése nem más,
            mint a jövő temetése
                        Ismeretlen szerző

Helytörténeti kutatásaim során, nemrég az MTI archívumában kutakodva a következő, 1936-ban keltezett híradásra figyeltem fel.

”1936. július 7.
S z é k e s f e h é r v á r. július 7.
Sóskút községben Sebek Károly gazdalegény feleségül akarta venni Kovács Mária árvaleányt. Mivel a házasságkötés elé akadályok tornyosultak, a fiatalok öngyilkosságra határozták el magukat és mindketten lúgkőoldatot ittak. A leány néhány órai kínlódás után, a legény kórházba szállítás közben a mentőkocsiban meghalt.(MTI)”
A hír elolvasása egyrészt eszembe juttatta gyerekkori emlékeimet, az akkor még viszonylag friss történetet gyakran hallottam az akkori felnőttektől  (Az idősebb sóskúti őslakósok ma is Rómeó és Júliaként emlegetik a tragédiát).
Másrészt eszembe jutott 2009 nyara, amikor a régi temetőt járva, hiába kerestem nagyszüleim sírját, melyet belátom, saját mulasztásom okán nem találtam. Lehangoló volt látni a szinte letarolt temetőt. Bár reméltem, hogy a falu múltját, történelmi emlékeit megőrzendő, videóra kerültek, vagy lefotózták a síremlékeket, hisz digitális technikával ez szinte forrás nélkül megoldható, de ebben talán mégsem bízhattam igazán, különben nem fotóztam volna le a még itt-ott álló síremlékeket, köztük a papi sírköveket is.
Nos erre a nyári eseményre visszagondolva, bukkant elő emlékezetemben egy síremlék, s megkeresve számítógépem fotóarchívumában a felvételeket, valóban rátaláltam az önkéntes halált választó pár közös sírkövének fotójára. S ekkor, így ismeretlenül is átsuhant rajtam a sajnálat és mégis megnyugvó érzés, hogy sorsunk útjait bármennyire is rejtély övezi, valahol mégis működik egy vezérlő elv, mely végül eligazítja, a helyére teszi a dolgokat: lám-lám halálukban, végső pihenőhelyükön mégis egymás mellett nyugodhatnak, ott ahol nem számit sem a vagyon, sem a korkülönbség.
Nyugodjanak békében.
*
A sóskúti Sebek dinasztia gazdálkodásával, s főleg a mészkövekkel kapcsolatos szakértelmével és szorgalmával nagy szerepet játszott a község újkori történelmében. Elég csak a Sebek-bányát említeni, vagy az I. világháborús emlékmű építésénél végzett munkát, de meg lehet említeni a zenével való kapcsolatukat. Sebek Frédi és Nándi tagja volt a sóskúti fúvós zenekarnak.
A korabeli újtelepen a mai Széchenyi utcában lakott a dinasztia három családja is.
Mint a legtöbb családban, náluk is megtalálhatók a sikerek és örömök, és mint történetünk mutatja tragédiák is. Sajnálatosan a család egy része 1947-ben a csehszlovák-magyar lakosságcsere kapcsán kivándorolt, és Pozsonyban telepedett le.
Külön kell szólni a Sebek utódok egyik tagjáról, aki az említett újtelep egyik házában 1941-ben született. Sebek Miklós, követve a családi hagyományokat kőfaragónak tanult, majd építészetet és szobrászatot. 1969-ben Olaszországba, majd az USA-ba emigrált. Tanulmányait New Jerseyben, a Montclair State College-ban folytatta.
Tagja többek között: a New York-i Audubon Művészeknek, a  New Jersey Szobrász Szövetségnek. Számtalan kiállításon szerepelt és szerepel, és nyert első díjat.
Sóskúton, a temetőben lévő II. világháborús emlékművön lévő két bronz dombormű mutatja művészetét, és szülőfaluja iránti elkötelezettségét  ( WORLD WAR II MEMORIAL, bronze reliefs Sóskut, Hungary ).
Sebek Miklós ma is a művészetének él és dolgozik. Szülőfaluja méltán sorolhatja büszkeségei közé.

                                                                                                                                            
                                                                                                                                     Zalavári Sándor
Forrás: AH Museum (AHM)-Hungarian Online Resources

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése