Hetven éve született Szabó Gábor gitárművész
(1936. március 8 – 1982. február 2)
A gitár húrjai keményen feszültek és e sorok írójának gyerekes ujjai alig tudtak megbirkózni a fémmel sodort húrok erejével, s a hámlott bőr fájdalmas érzékenysége minden próbálkozást követően napokig tartott. A gitár Szabó Gabié volt, aki a nemrég kapott gitár megszólaltatásához az első pillanattól kezdve tudatosan edzette ujjait, azok rövid időn belül otthonosan mozogtak a húrok között, melyek egyre muzikálisabb hangon szólaltak meg.
Tizenkét-tizenhárom évesek voltunk akkoriban. Egy osztályba jártunk a sóskúti általános iskolában, és noha egyidősek voltunk, Gabi legalább egy-két évvel érettebb volt mindnyájunknál, szinte minden tekintetben. Egyetlen lány nem ment el közömbösen mellette, s ez kölcsönös volt. Jóképű, szinte férfias megjelenésű volt kamaszként is. Mi is nézegettük a lányokat, de többnyire plátóian, egy-egy szál orgonát szorongattunk kezünkben, és a templomban csúsztattuk a lányok kezébe, akik az akkori szokások szerint az imakönyvükbe rakták.(Nem csodálkoznék, ha a lányok, mai nagymamák imakönyvében itt-ott egy préselt virág is megbújna.) Gabi csak elnézően mosolygott ezeken.
Akkoriban sokat lógtunk Vértesi Irén (Nekünk csak Irénke.) tanítónőnél a plébánián, ahol annak édesanyja szakácsnő volt. Szerettünk odajárni, ő is kedvelt bennünket. (Nem utolsó sorban, Mária néni hatalmas lekváros buktái is vonzottak.) Míg mi imádtuk és istenítettük a bájos és kedves hangú tanítónőt, addig Gabi, noha ő is oda volt érte, gyakorlatiasan kiszedte a szemétkosárból apróra összetépett szerelmes levelét és gombostűkkel, nagy szakértelemmel összerakta Irénke legnagyobb kétségbeesésére. Elpirulva, mérgesen elzavart bennünket, de másnap, mint mindig, megbocsátott.
Míg mi kerékpárhoz is ritkán jutottunk, Gabi rutinosan nyúzta apja, szeszfőzdénél használt DKV furgonját a sóskúti utcákon.(Igaz, autóval nem nagyon találkozhatott akkoriban, hisz autója talán csak a Bátoriéknak volt.) Sokat furikáztunk a malom környéki földutakon is, forró nyári napokon törpeharcsákat fogtunk a malomárokban, a malomkerék alatt és fejest ugráltunk a malom híd mellvédjéről a zsilip előtti vízbe.…
Szabó Gábor erős Sóskúti gyökerei ellenére amúgy igazából Pesti, sőt belvárosi srác volt. Szüleinek a Ferenciek terénél volt szép polgári lakása, a romantikus Párizsi- udvar, Kígyó utca, Haris-köz környezetében, amely ma is a belváros „belvárosa”.
Pesten az ötvenes évek elején mindössze néhány olyan zenész volt, akik nyilvánosan is játszhattak dzsesszt, illetve annak általában kommerszebb változatát. Ezen kívül a tiltott hottolás (improvizálás) csak rendkívül zárt körben folytatódhatott, ahol a zenészek jobbára saját maguk örömére zenéltek. Erről az időszakról tudni kell, hogy a hidegháború évei voltak, és tiltott volt a dzsessz művelése. A vendéglátó-ipari létesítményekben elhangzottak amerikai eredetű művek, főként magyar szöveggel és kivételesen visszafogottan swinges variációkat is játszottak, akik tudtak. Besúgók jártak presszóról presszóra, figyelve ki mit játszik.
Az akkori idők ellenére 1951 év végén az ÉDOSZ- klubban feltűnik egy eddig ismeretlen quintett, Argényi Sándor zenekara. A zenekar stílusával, a számok megválasztásával egy olyan új hangvételt szólaltatott meg, amelyet eddig Magyarországon alig ismertek. A zenekarnak rövid idő alatt nagy közönségsikere lett. Argényi Sándor sikereiben nagy szerepet játszott zenekarának olyan rendkívüli tehetségű tagja, mint a gitáros Szabó Gábor. A zenekar legelső formációja 1951-től két-három éven keresztül működött a klubban, majd 1954 tavaszától nyaranta a Városligeti Tóteraszon szerepelt.
Említésre kívánkozik, hogy 1952-től működik a vokál trió, melynek Vígh Éva szólóénekesnő mellett Szabó Gábor és Molnár Joe voltak a tagjai. A vokált Szabó Gábor hangszerelte és főként amerikai szerzők örökzöld műveit énekelték angolul, amatőr kedvtelésből. Az említett vokál 1956 októberéig működött.
Szabó Gábor barátaival, Évával és Gyimesi Tiborral 1956 novemberében hagyta el az országot és került az Egyesült Államokba, ahol a Berklee School of Musicban tanult. Első lemezen megjelent kompozíciója, a Dilemma, az 1959-ben készült második Berklee lemezen található. 1958-ban a The International Youth Band tagjaként a Newporti Jazzfesztiválon lépett fel és itt lemezfelvételt is készített.
Ő volt az első magyar, aki a dzsessz e korszakának legsztároltabb sztárjával, Louis Armstronggal - szintén ezzel a zenekarral - fellépett és lemezen is hallható. Hamarosan Chico Hamilton együttesébe került, akinek számos lemezfelvételén szerepelt.
Szabó Gábor Gypsy Queen című darabja igazi dzsesszláger volt a maga korában. Többek között Count Basie big bandje, Leon Thomas együttese népszerűsítették a darabot. Külön ki kell emelni Carlos Santanát, aki sok mindent megvalósított a Szabó Gábori crossover azaz keresztutas elképzelésekből. Santana többször is lemezre vette a Gypsy Queen-t.
Szabó Gábor 1966-tól 1979-ig számos saját lemezt is produkált, amelyeken többek között Richard Davis, Jack Gregg, Tom Scott és mások működtek közre. Utolsó lemeze itthon jelent meg a Pepita Internationálnál.
Szabó Gábor egyike azon kevés magyar dzsesszmuzsikusoknak, akik igazán nagy nemzetközi sikert értek el, akik magyarságukat mindvégig megtartva, magyar gyökereiket hangoztatva a nagyvilágban telepedtek le. Külföldön éltek, de a fesztiválplakátokon magyarként feltüntetve különösen sokat tettek a magyar dzsessz hírnevéért, és akik egyúttal beírták nevüket az egyetemes dzsessz történet aranykönyvébe is. Szinte hihetetlennek tűnik, de van egy dzsesszhangszer, a gitár, amelynek modern dzsesszbeli fejlődésére nem kevesebb, mint három magyar gitáros is nagy hatással volt. Egyikük volt Szabó Gábor, akit stílusújítóként jegyeznek, a dzsessz-gitártörténetek kiemelten foglalkoznak személyével, zenéjével, felvételeivel és egy sorban emlegetik őt olyan meghatározó egyéniségekkel, mint Charlie Christian és Django Reinhardt.
Szabó Gábor egész életében magyarnak vallotta magát, példát mutatott magyarságból, magyarság és világpolgárság összeegyeztethetőségéből.
Magyarországi szereplései: 1974 (JAZZPÓDIUM 74), 1978,1981 (PULZUS ).
1981végén Budapesten kórházba került, türelmetlenül várta, hogy egészsége megjavuljon, visszatérjen az Egyesült Államokba, hogy tervezett albumát elkészíthesse. Azonban a sors másképp hozta,1982. február 26-án máj és veseműködése összeomlott és a korházban elhunyt.
Halálával nagy veszteség érte a nemzetközi dzsesszéletet, de emléke, lemezprodukciói örökké megmaradnak a dzsessztörténeti értékek lexikonjaiban, és a zeneértő közönség emlékezetében.
A budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomba.
Budapest, 2006. március 8.
Zalavári Sándor
Forrás: GABOR SZABO : BIOGRAPHY. www.dougpayne.com/bio.htm
Simon Géza Gábor: MAGYAR JAZZ TÖRTÉNET. Magyar Jazzkutatási társaság. Bp.1999.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése