Tanító panasza

        Epizódok

Sóskút történelméböl

             5.

Tanító panasza

Egy tanító kálváriája az 1820-as években

„Az az igazi tanítás, ami megérinti az életet!”

Kínai szólás

Eredeti levél-részlet

Moklóvszky Márton az 1820-as évek második felében érkezett Sóskútra családjával - feleségével és gyermekeivel -, ahol tanítói állást kapott, s a kor szokása szerint betöltötte a község jegyzői állását is. Sóskúti letelepedését hosszú időre képzelte, ennek tudatában foglalkozott a részére kiadott iskolai földekkel is, építette lakóhelyét, s végezte iskolamesteri és hivatali munkáját. A községet érintő kánoni ellenőrző látogatást követően fizetésemelést is kapott.

      Mégis, 1829.augusztus 10-én a sóskúti uradalom ispánja kezdeményezte a községi bíró, a törvénybíró és az esküdtek összehívását, melynek eredménye: a tanító állását levél útján felmondták. Tették ezt, a községben ekkor már a harminckettedik plébánosi évét töltő, Brestyánszky András akarata ellenére.

A tanító, az őt váratlanul ért felmondás után, személyesen jelentkezett kihallgatásra Szutsits Pál Mátyás székesfehérvári püspöknél, ahonnan megnyugodva azzal a meggyőződéssel érkezett haza, hogy állása nincs veszélyeztetve.

Rövid idő után azonban kiderült, hogy a helyzet változatlan, ezért a község plébánosának javaslatára a tanító 1829. szeptember 27-én, ügyének megvizsgálását levélben kérvényezte Fejér Vármegye püspökénél.

      A levelet - teljes egészében meghagyva az adott kor sajátos stílusát, helyesírását – szószerinti másolatban az alábbiakban közöljük:

Nagy Méltóságu, és Fő Tisztelendő Püspök Úr,

nékem kiváltképpen Kegyes Patrónusom!

Aluírt mindenektűl elhagyatott, és nagy nyomoruságban helyeztetett, nagy alázatossággal  bátorkodok Nagy méltóságának kegyes színe eleiben folyamodni és egyszersminn nagy alázatossággal könyörögni, hogy kérésemet kegyeskedjen meghalgatni Méltóztatna. A most folyó 1829-ik esztendőnek május holnap 19-ik napján szerentsénk lévén Püspöki Méltóságot visitatis alkalmával nálunk Sóskúthon tisztelni, se Tisztelendő Plébános Urunk, sem pedig község részérűl ellenem legkisebb panasz se tétetett, sött Méltóságod kegyes eszközlése által a salariamom is meg-jobbítatott, a mely ugyan meg nem történt volna, ha csak az Tisztelendő Plébános Urunk, és egész község magam viseletével meg nem elégedett volna. Mostanában pedig Augusztus Hónapnak 10-ik napján Helységünkben lévő Uraság Tisztye őszve hívatvám bírákat, és eskütteket azoknak parancsolatban hatta, hogy rajtam ki adjanak, ha nem ők nékem egy szózatott sem szólottak, hanem levél által hivatalomat felmondotta. Nem tudván mire vélni a dolgot, Nagyságos Prépost Úrhoz, mint fölöttes Uraságomhoz személyesen folyamadtam, azon kérvén Ő Nagyságát, hogy tekintetben vévén szegénységemet s apró neveletlen gyermekeimmel együtt, Hivatalomban meg hadni Méltóztatna a kitül is azon kegyes válaszol megvigaztattattam, hogy Ö Nagysága miatt én kenyeremben és Hivatalomban megmaradhatok. Meg könyebbűlt szívvel Soóskkuthra vissza tértem, és azon válasz levelet melyet ő Nagysága Tisztelendő Plébános Urunkhoz küldette által adtam, mely levél elolvasása után Tisztelendő Plébános Urunk szólván, én annak elötte sem akarván eztet engedni, és most sem, ne féljek legkiseb bántásom sem fog történni. De a czivakodásnak újonnan lévén táplálása, mostanában a Tisztelendő Plébános Úrtol a ki engemet hivatván halottam, hogy kenyerem vesztése már majd bizonyos légyen védelmezem magamat. Méltóságos  Uram. Én bűntelennek kivált Oskolabeli Hivatalomnak érzem magamat. Mély allázatosággal esedezem, méltoztassék szegénységemet tekintetben venni, hathatos közbenjárása által a dolgot mevizsgáltatni, hogy Hivatalomban megmaradhassak. Provocálok magam viselete végett a Tisztelendő Plébános Uramra, községre, és Tekintetes Nemes Vármegye Tisztjeire, remélem hogy ellenem semmi kifogása se lészen. Mind hogy pedig nagy szivem fájdalomra esik, hogy én az Oskola földeknek javítására, és lakásomnak felépítésére nagy költséget magamnak okoztam, még annál sajnássabban érzeném káromat, hogy mostan üdön kivűl esendő változáson által helet nem kapván, feleségem, gyermekeimmel együtt, végső inségre kelleték jutnom. Még örvendetes Rehobitiónak ki szolgáltatása után mély allázatossággal kegyes szent kezeit Méltoságának tsokolván, maradok holtig háladatos tisztelettel.

Nagy Méltoságu és Fő Tiszteletü Püspök Úrnak kegyes Patrónusomnak

leg allázatossab szolgája

Moklauszky Martony

Soóskuthi oskola mester

és Helység Jedzője

Költ Soóskuthon dú 27 én septembris

829.

Budapest 2014.november

Zalavári Sándor

JEGYZET:

Moklóvszky Márton tanító sorsáról, életpályájáról további adatokat ez ideig nem sikerült fellelni.

FORRÁS:

Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár