Epizódok
Sóskút történelméböl
1.
Jelentés a szolgabírónak
Sóskút hajdani elöljáróinak levelezéséből
„A népek külső és belső élete számtalan módon nyilatkozik, és kimeríthetetlen forrásokban csörgedezik tova, századokon át szokásaikban, hagyományaikban és nyelvökben épen úgy, mint ezek sajátlagi további nyilatkozataiban, regéikben, mondáikban, személy-és helyneveikben.”
Ipolyi Arnold
A Magyar Tudományos Akadémia 1838-ban pályázatot hirdetett „…régi emlékekben található magyar hangzású helyesírási (topographiai) és családnevek” gyűjtésére és magyarázatára.
 |
| Határ rajzolat részlet-1857 |
Pesty Frigyes történelemtudós (1823-1889) munkásságának mindig visszatérő témája volt a helynevek és a történelem összefüggésének a kérdése. De nem csak maga gyűjtött, kutatott fáradhatatlanul, hanem az egész országot munkatársává tette. A Helytartótanács támogatásával 1864 februárjában bocsátotta ki felhívását a helynevek gyűjtésére a főispánokon, főszolgabírókon keresztül. Összesen hatvanezer kérdőívet küldött ki, minden önálló elnevezéssel bíró településre, a hozzátartozó utasítással együtt.
A kérdőív kivonatosan: 1. A helyiség neve? 2. A helységnek jelenleg hányféle neve él? 3.Volt-e a helységnek más elnevezése hajdan? 4. A helységet mikor említik legkorábban? 5. Honnan népesíttetett? 6. A név eredete? 7. A község határában előforduló topográfiai nevek?
Pesty Frigyes, hatalmas anyagát már nem rendezhette, a gyűjtemény egy része a MTA-hoz, a Nemzeti Múzeumhoz került, később az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárába. Bár egyes helytörténeti tanulmányokban felhasználtak belőle adatokat, összefoglaló Fejér megyei anyag nyomtatásban először 1977-ben jelent meg Párniczky Józsefné munkájában, későbbiekben (1984) Pest megyére vonatkozóan, Bognár András közreadásával Szentendrén.
Jelen dolgozatunkban, az 1977-es tanulmány Sóskútra vonatkozó része került felhasználásra. Változtatás az eredeti kézirathoz képest csak a kirívó helyesírási hibák esetében történt. Nehézség sok helyütt az olvashatatlan, rossz kézírás elolvasása volt, s a végképp olvashatatlan nevek helyét a tanulmány szerzője kipontozta.
Íme, a jelentés, a címzés mellőzésével:
1. A helység neve Sóskut, vagy hibásan írva Sooskut. Tartozik Fejér megyei bicskei járáshoz.
2. A helységnek más neve nincs.
3. Mindég csak Sóskutnak neveztetett, de szeszély szerint hol egy ó-val hol kettővel íratott.
4. A község mikor említtetik legkorábban?[1]
5. E helység már a rómaiak uralma alatt népesítve lehetett, erre mutatnak különféle római rézpénzek s töredezett kövek római felírásokkal, amelyek itt találtattak.[2]
Esztergom, Komárom és Nyitra megyékből népesíttetett, miután az azelőtt itt lakott rácokat a megye sokszori rablás miatt karhatalommal kiűzte.[3]
6. A község neve hagyomány szerint valami sós vizet tartalmazó kútról vette eredetét, de ezen kútnak semmi nyoma nincs, sőt az sem tudatik, mely tájon létezhetett.
7. A helység határos északról Tárnok s Tordats, keletről Érd, délről Bia, Törökbálint, nyugatról Pusztazámor s Etyek községekkel. A helység vidéke, valamint maga a falu is majdnem kivétel nélkül hegyes-völgyes. Földje homokos és köves. Kertekben s házaknál ápolt gyümölcs, akác- s szederfákon kívül a határban csak itt-ott látható egy magányos törpe növésű fa vagy bokor.
Topográfiai nevek a következők fordulnak elő:
Belső telek, Felső és alsó rétdűlő, Keleti s nyugati rétföld, Oder Tárnoku Ried, Makovnyiszko (Mákföld, - hajdan itt mák termett – Pátlina, Sashegy – legelőül használtatnak, Prosznyiszko – Kölesföld,(itt hajdan köles termett), Pezdolina, (völgyön keresztül) ezen egy árokszerű völgy vonul át.
Zakonogniczami (Kenderföld), itt jelenleg is kender termesztetik, Kosztolnehom (templomi dűlő).
Podkamen vagy poczkalu dolina (kőszikla alatti völgy) – Öreghegy, Kereszt alatti, Kiskút, Vendelin, Rétvölgy, Kishegy szőlők.
Az Alsó és Felső bástya nevű szőlők neve úgy látszik, nem valami erőd létezésétől eredett, hanem azon körülménytől, hogy itt a táj plateau[4] formán mint egy alacsonyabb és távolabb magasabb széles bástya emelkedik. Nakamenem vrsku (magyarul köves hegy) legelőül használt kopár hegy, tele kövekkel.
Amint a fentiekből is kitűnik, ez elnevezések sem történeti, sem egyéb helyi eseményekre nem vonatkoznak, s csakis azok fekvésétől származott vagy azon maguk termesztésétől, melyek a róluk elnevezett földekben termesztettek vagy jelenleg is termesztetnek.
Van még a helység határában egy kőfejtő bánya, mely valamint a földeknek egy része a fejérvári főtiszt. káptalan tulajdona. Ennek mívelése – amint hagyományból tudatik – a 18. század elején kezdetett meg egy Bauer nevű kőfaragó által s azóta folyamatosan míveltetett. Jelenleg évenként többezer köbölre menő homokkő fejtetik s szállítattik szét az egész birodalomban.
A helységen egyetlen, közel 3 ölnyi széles patak ömlik át, mely Biáról jön s Ercsin keresztül végre a Dunába ömlik, ennek neve: Bara. A patak medrében azonban víz rendszeresen csak körülbelül egy ölnyi szélességben csergedezik, de nagy záporesők után a patak medre egészen meg szokott telni, s ilyenkor hegyi patakok módjára rohan, anélkül azonban hogy kárt okozna, csak a lapályosabban fekvő réteket önti el olykor.
A lakosság nagyobb része tótul beszél, de mindezekből is igen sokan értenek magyarul. Vannak továbbá magyarok és németek is. A lakosság magát magyar nemzetiségűnek vallja.
Sóskut, 1864, május hó 20.
Putrovits Ágoston
bíró
…………………..
jegyző
Kumer Ferenc
esküdt
Cserveni Pál
esküdt
Ábel Mátyás
esküdt
Az anyag közreadójának munkáját dicsérik az eredeti szöveg után beiktatott kiegészítő jegyzetek, amelyek esetünkben az alábbiak:
1. Károly szerint (V: 289-295) már a magyar krónikások említik Sóskutat, ahonnan Árpád vezéreivel a Dunántúl meghódítására indult. Legrégibb ismert okleveles emléke 1231-ből maradt fenn, amelyben akkori birtokosa - Csáky Miklós – végrendelkezik „Souskut”-ról. A Csákyktól egy időre a király kezére jutott. Többrendbeli adományozás után egy része a nyúlszigeti apácáké lett. A török hódoltság alatt 1580-81-ben virágzó község volt. 1716-ban a fehérvári prépostságé lett, majd Mária Terézia az újonnan felállított székeskáptalannak adta.
2. 1778-ban egy templomrom mellett római feliratos követ találtak, urnákat, sírokat, római érméket is (Károly V:288.). Később a Kálvária-hegy lejtőjén, szemben a Benta patakkal, őskori leleteket, s őskori földvár maradványait találták meg.
3. A 15 éves háború alatt Sóskút jobbágyait a török pusztítása elől Révay Péter és orbovai Jakusits András földesurak északra, királysági területre költöztették át (VEAB:190.). Az elköltözöttek helyére a komáromi jezsuita rendház 1648-ban katolikus horvátokat telepített, de ezek Sóskúton mindössze 15 évig tudtak csak maradni. Helyükre 1666-ban Ruli aga, Sóskút török földesura 30 rác családot telepített. A délszláv népek egy része vándorláshoz szokott természete miatt nem bírta sokáig egy helyen, számuk itt is megfogyatkozik, ezért 1690-ben Csernovics pátriárka kibérelte a jezsuitáktól Sóskút környékét, és rácokat telepített. Az 1695-ös összeírás szerint Sóskút új településnek számított, a feljegyzés szerint, rácok lakták (VEAB III:98.). Az 1740-es évek második felében a jezsuiták engedelmével elmentek, Ráckeresztúron telepedtek le. Más részüket viszont elűzték. Az 1748. máj. 28-i megyei közgyűlésen a komáromi jezsuita házfőnök bejelentette: „Miután a sóskúti szerb pópát rablás miatt kerékbe törték, a szerbeket a faluból el akarja távolítani, helyükbe szlovák katolikusokat akar telepíteni.” (FmL.Közgy.jkv.11.köt.915.).
4. plateau= fennsík, magas síkság.
Végezetül, ezen írásnak nem tiszte elemezni az óriási munkának sikerét, Pestynek az elvárása hogyan teljesült. Annyit azonban meg kell említeni, hogy a munka akadozva folyt, késve érkeztek a jelentések, voltak helységek, akik nem is küldték el. A szomszédos falu, Etyek bírója, Szommer József az írja Nagy Pálnak, Fejér megye szolgabírájának: ….” van szerencsém hivatalos tisztelettel jelenteni, miszerint a helynevek magyarázata érdekében Ettyeket illetően a leg-éltesebb emberek tanácskozásra összehíva, semmi felvilágosítást adni nem tudnak.”
Ennek tükrében büszkén mondhatjuk, hogy Sóskút hajdani elöljárói elhivatottságból, törvénytiszteletből és falujuk iránti szeretetből jól vizsgáztak.
Burgyán Miklós írta Pesty Frigyes munkájáról:” E gyűjtemény hazánk legnagyobb és legértékesebb dűlő nép-archívuma, más írott dokumentumok mellett. Felbecsülhetetlen értékű forrásmunka mindazok számára, akik történelemmel, helytörténettel, régészettel, néprajzzal, gazdaság-földrajz- és kultúrtörténettel, valamint pecséttannal foglalkoznak.
Zalavári Sándor
FORRÁS:
1. „ Adatok Fejér megye történeti-földrajzi névanyagához”
Nagy Lajos (Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6 Szf.1972)
A teljes anyag megjelent 1977-ben. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta: Párniczky Józsefné (FMTÉ
11.Szf. )
2. Pesty Frigyes
KÉZIRATOS HELYNÉVTÁRÁBÓL
Pest-Pilis-Solt vármegye és kiegészítések.
Szentendre 1984.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése