Iparosok-kereskedők

        Epizódok

Sóskút történelméböl

             9.

        Iparosok-kereskedők

              19 sz. végének sóskúti iparosai és kerekedői

Az elmúlt időszakban számos írás jelent meg,

Sóskút régmúlt iparosairól, mely ugyancsak

számos kiigazítást, módosítást igényelt.

Íme, egy hiteles jegyzék Sóskút iparosairól,

kereskedőkről az 1898,1913 évre vetítve.

A Fejér Vármegye elöljáróságának utasítására, az alábbi jegyzékeket készítették el Sóskút elöljárói, az 1898,1913 év iparosairól és kereskedőiről:


Iparosok-1-1892

IPAROSOK JEGYZÉKE(1898).

1.   Hangyassy Tamás          kocsma

2.   Schober József                 kocsma

3.   Patacsics György             kovács

4.   Németh József                 kovács

5.   Román János                   kovács

6.   Hangyassy Tamás          mészáros

7.   Schóber József                 mészáros

8.   Sáskó Tamás                   asztalos

9.   Pelikán József                  asztalos

10. Klein Károly                    asztalos

11. Kardinál Ignác                kádár

12. Veszeli Dániel                  szabó

13. Vass Tamás                     szabó

14. Józsa Endre                      szabó

15. KrisselTamás *               cipész

16. Tress* István                   csizmadia

17. Veszeli Márton                csizmadia

Iparosok-2-1892

18. Kreiner Jakab*                bognár

19. Pavlek Antal*                  bognár

20. Szimandl Imre                 sütő*

21. Mráz András                    cipész

22. Vladár   Károly                bognár

23. Broshek István                kőmüves

24. Chrenkó János                 kőmüves

25. Cserveni* Tamás            kőmüves

26. Andrejkovics Pál             kőmüves

27. Szimonovics* Tamás     kőmüves

28. Frisch György                   szabó

29. Partl József                       szabó

30. Krutzler József*               cipész

31. Straub Tamás                   szabó

32. Mészáros Ferenc              cipész

32. Weisz Ferenc                     mészáros

KERESKEDŐK JEGYZÉKE(1898).

Kereskedők-1892

1.    Sóskúti segélyegylet mint szövetkezet

2.    Sóskúti kőbánya vállalat.

3.    Kohn Ignác                     vegyes kereskedő

4.    Lándler Adolf                 szatócs

5.    Schuller József                szatócs

6.    Braun Máté                     szatócs

7.    Urbach Bernát                szatócs

8.    Tancs Lajos                    szatócs

9.    Eisenstadter Adolf         szatócs

10.  Klein Károly                   szatócs

11.  Szimandl Imre                szatócs

12.  Hangyassy Tamás         kocsma

13.  Schober József                kocsma

Aláírások: Várady Mihály körjegyző

                     Kováts András bíró

 


Kereskedők-1913

KERESKEDŐK JEGYZÉKE(1913).

1.     Lándler Adolf                  szatócs

2.     Weidlinger Miksa          szatócs

3.     Fogyasztási és értékesítő

         szövetkezet                    vegyeskereskedő

4.     Takarékpénztár             pénzintézet

5.      Schuller József              szatócs

6.      Bleich Mórné                rőfös árus

7.      Eisenstadter Adolf       szatócs

8.      Maütner Sámuel          szatócs

9.      Weisz Mórné                 szatócs 

Aláírások: Tillmann László jegyző

                    Ceilinger Mihály bíró

 

Budapest 2014. december

Zalavári Sándor

JEGYZET:

*A kézírásos jegyzék vezeték neveinek olvasása és rögzítése feltételes.

FORRÁS:

1. Fejér Megyei Levéltár.

2. RadixIndex adatbázis.     

Kivándorló tanító

        Epizódok

Sóskút történelméböl

             8.

Kivándorló tanító

Egy mozgalmas életpálya röpke állomásai

„Nem az a mester, aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt,

hogy legjobb tudását latba vetve felfedezze azt, amit már addig is tudott.”



PAULO COELHO

 




Szojka Ferenc



Szojka Ferenc (1908-1986) a jómódú szőlő és- barack birtokos sóskúti Szojka család gyermekeként született 1908-ban. A tanítóképzőt 1930-ban Budapesten végezte el, s egy kis kitérő után 1932-ben már Sóskúton tanított egészen 1946-ig.1936-ban házasságot kötött Tillmann László sóskúti vezető jegyző leányával, Tillmann Erzsébettel. Első gyermekük László 1938-ban született. A sóskúti tanítók közül egyetlenként harcolt a II. világháborúban zászlósként, s a fogságot elkerülve súlyos betegen érkezett haza 1945-ben, amelyből hosszabb kórházi kezelés után gyógyult meg.

      A Csehszlovák - Magyar lakosságcsere folyamán települt ki Csehszlovákiába, egyúttal előkészítendő, családjának későbbi áttelepülését, így 1947-ben sor kerülhetett a teljes család áttelepülésére is.

      Kezdetben Petrova Ves faluban tanított, majd 1948-ban, miután, mint minden más sóskúti, a Szojka család is lakást, földeket kapott Pozsonyban, s ősszel már itt folytathatta tanítói pályafutását. Több iskolában tanított, majd iskolaigazgató volt egészen az 1950-es évek közepéig, amikor is hangszalagjai megbetegedtek. Többször majdnem megnémult, míg végül az orvosok tanácsára abba kellett hagynia a tanítást és elhagyni pályáját. Végül az „Új Szó” napilap szerkesztőségében nyert el lektori állást, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott.

       A Szojka család történetét vázolva szánjunk néhány sort egy másik tagjára, Lászlóra, a legidősebb fiúra:

Szojka László elemi iskolai tanulmányait Sóskúton kezdte el, és Csehszlovákiában folytatta.

Régi hazája nyelvét, anyanyelvi szinten mindvégig megőrizte. Középiskolai, majd egyetemi tanulmányai után gépészmérnöki diplomát szerzett és a Csehszlovák Államvasutaknál helyezkedett el, ahol a kötelező gyakorlati idő után különböző vezető beosztásokban dolgozott. 1989-től hét éven át nyugdíjazásáig, a Csehszlovák Államvasutak, illetve a Szlovák Köztársaság Államvasútjai magyarországi vezérképviselője volt. Már nyugdíjasként 2000-ben - érdekes epizódként - a MÁV szlovákiai képviselőjeként tevékenykedett.

Szakírói tevékenységeként számos könyve jelent meg, s mai is folyamatosan publikál a helyi szakmai folyóiratokban.

Fotó emlékek



Esküvöi kép-1936

 

Tanítóképző végzősei-1930



 



Osztálytabló-1937-38







 





Szojka Ferenc-1946

Budapest 2014. december

Zalavári Sándor

Forrás:

1.Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár.

2.Szojka László adatközlése.



Levél a püspökhöz

        Epizódok

Sóskút történelméböl

             7.

Levél a püspökhöz

Egy falu lakóinak kérelme püspökéhez

„Nagy különbség: hinni valakinek vagy hinni valakiben”

WAUGH.

A sóskúti polgárok 1932. június 12-én levelet írtak Shvoy Lajos (1879-1968) megyéspüspöknek, mely- 392 aláírást tartalmazó- levélben kérvényezték, a Bicskére távozó Gríger Miklós helyét Sóskúton ideiglenesen betöltő Farkas Károly plébános végleges kinevezését. Indoklásul felhozták, hogy Sóskút lakói a helyettesítő plébánost szeretik, és nagyon ragaszkodnak hozzá.

Részlet a levélből

Az aláírók nevei az aláírások sorrendjében:

Jirka Ferenc igazgató-tanító

Resch Imre tanító

Dr Véghelyi Ernő uradalmi felügyelő

Dr. Véghelyi Ernőné

Fábián Imre állami tanító

Faludy Károly nyugdíjas tanár

Faludy Károlyné

Tholt Ida tanítónő

Tholt Gézáné

Major Júlia óvónő

Kipper Izabella tanítónő

Balogh Kornél gyógyszerész

Dr. Köpl Arnold körorvos

Rehus Ferenc községi bíró

Kastaly Károly adóügyi jegyző

Szkladányi Jenő r. kat. kántor

Tillmann László jegyző

Szimandl Rudolf

Kovács József

Szojka Ferenc tanító

Kipper Erzsébet tanítónő

Resch Imréné tanítónő

Vibrál Anna óvónő

Andreetti Károly egyházközségi elnök

valamint további 368 név.

A levél szövegének másolata:

Nagyméltóságú és Tisztelendő Püspök Úr!

Kegyelmes Urunk és Atyánk!

                     Esedezni bátorkodunk Nagyméltóságodhoz, kegyeskedjék megengedni, hogy fiúi hódolattal Nagyméltóságod főpásztori trónja elé járulhassunk, és legalázatosabb kérelmünket terjeszthessük nagyméltóságod színe elé, hogy Farkas Károly urat, Jézus buzgó papját, és Nagyméltóságodnak hűséges szolgáját, ki Nagyméltóságod rendelkezése alapján jelenleg Sóskúton, mint a r. kath. plébániahivatalnak ideiglenes administrátora működik, Nagyméltóságod sóskúti r. kath. plébánosnak kinevezni kegyeskedjék.

                     Legalázatosabb fiúi esedezésünk megokolásaképp, arra a tényre bátorkodunk hódolatteljes tisztelettel hivatkozni, hogy a sóskúti mélységesen vallásos r. kath. hívek Farkas Károly urat nagyon tisztelik, becsülik, szeretik, nagyon ragaszkodnak a jó lelkipásztorukhoz, és nagy lelki bánatukra, fájdalmukra szolgálna, ha őt el kellene veszíteniök. Mi is ezer gonddal, bajjal küzdő szegény magyarok vagyunk és mindennapi imádságunk, hogy a mindenható Isten, Nagyméltóságod jóságos atyai intézkedése révén, vigasztalásunkra legalább forrón szeretett lelkiatyánkat körünkben megtartsa.

                     Ami azt a körülményt illeti, hogy Farkas Károly úr nem bírja elegendőképpen a tót nyelvet, hódolatos tisztelettel megjegyezni bátorkodunk: községünk népe hála Istennek, már annyira megmagyarosodott, hogy itt igazában nincs is szükség tótul tökéletesen tudó plébánosra, de ezenfelül Farkas Károly úr még azt is megígérte, hogy rövid idő múlva annyira fogja vinni a tót- nyelven, hogy akik még itt talán nem tudnak magyarul, azokat is teljes megelégedésünkre fogja tótul pastorálni tudni, valamint hódoló tisztelettel azt is kijelenteni bátorkodunk, hogy mi Farkas Károly úr ez ígéretének megtartására nézve teljes kezességet vállalunk.

                   Legalázatosabb esedezésünket ismételni bátorkodva, maradunk, Nagyméltóságod felszentelt jobbját hódolatteljes tisztelettel csókolva,

                     Sóskúton, Fejérmegye, 1932. június hó 12-én,

                                                     Nagyméltóságú és Tisztelendő

                                                     Püspök Urnak, Kegyelmes Urunknak

                                                     és Atyánknak,

                     legalázatosabb szolgái, hívei és fiai:

(392 fő aláírása a levélhez melléket 8 lapon)

 

A püspöki döntésnek megfelelően azonban Farkas Károly rövidesen Tinnye, Szent Anna plébániájába költözött, és Sóskútra Tomecz József került.

Tomecz József (1901-1981) 1932-ben foglalta el helyét Sóskúton, ahol 1939-ig, végül is a falu nagy megelégedésére végezte lelkipásztori tevékenységét. Innen Martonvásárra, majd Érd-Ófaluba került, mígnem a püspöki rendelkezés 1951-ben ismét Sóskútra szólította, ahol 1967-íg, nyugdíjazásáig állt a plébánia szolgálatában, és volt a sóskúti hívek megbecsült lelkipásztora.

Budapest 2014. december

Zalavári Sándor

FORRÁS:

1.Magyar Katolikus Lexikon

2.Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár

Tanítók tanítója

        Epizódok

Sóskút történelméböl

             6.

 Tanítók tanítója

142 éve született Jirka Ferenc sóskúti igazgató-tanító /1872-1941/

„A jó tanító nem saját tudásának gyümölcseit osztja meg a tanítványaival,

hanem megmutatja nekik, hogyan arassák le saját gondolataik gyümölcseit.”

Kahlil Gibran

Jirka Ferenc

Jirka Ferenc 1872. július 13-án született Temes vármegyében, Németságon. A tanítóképzőt Temesváron végezte, s a tanítói oklevelet 1887-ben nyerte el. Tanítói hivatását Várfalván kezdte, mint kántortanító, majd tíz éven át Győr-Gyarmaton tanított.

      1907-ben került Sóskútra, s választott falujához haláláig hű maradt. Egy évig tanítóskodott, majd 1908-ban, akkor már állami elemi iskolává lett tanintézményben igazgatói kinevezést kapott, amelyet 1936-ig, nyugdíjazásáig töltött be.

      A kezdetektől fogva részt vett a falu közéletében, kulturális életében.

1919-ben, a Tanácsköztársaság időszakában részt vállalt a falu igazgatásában – vallása és faluja iránti elkötelezettségét, személyiségét, egész életpályáját tekintve – joggal feltételezhetjük, az a nemes szándék vezette, hogy személyes tekintélyével gátat szabjon a faluban fellángoló indulatoknak, zűrzavarnak, itt-ott jelentkező rablásoknak, fegyveres atrocitásoknak [1].

A Levente Egyesület, a Polgári Lövészegylet elnöke volt, a községi képviselőtestület tagjaként a Népművelés vezetője, a Váli járási Tanító Kör elnöke. A színjátszó körök kezdeményezője és egyik vezetője, a Sóskúti Katolikus Énekkar vezetője. Ezek közül több tevékenységet, nyugdíjazása után is, haláláig ellátott.

1941. április 27-én hunyt el, végső nyugalomba a sóskúti temető kápolnája közelében helyezték el.

      Egyik tanítványa, majd pályatársa, Zámori (Kummer) Imre a „Prohászka Ottokár Jubileumi Sorozat”- ban a következőket írta róla:

„Jirka Ferenc, a sóskúti iskola igazgatója egyik legkiválóbb tanítónk volt, Majláth[2] püspök úr nevelte. Legény ember volt, és életét annak szentelte, hogy papokat, tanítókat nevelt a hazának és az Egyháznak. Harminc körüli volt azoknak a száma, akiket ő nevelt tanítóvá, pappá.

Én az ő neveltje vagyok. Prohászka püspök úr igen megbecsülte. Asztalánál állandó vendége volt.

Jirka Ferenchez intézett utolsó levelében ezt írta neki Prohászka püspök úr: Boldog vagyok, hogy adósának vallhatom magam, Krisztusban atyja Prohászka Ottokár”.

Fotók

II.o-1920-as évek

II.o-1933



II.leány o.-1933

Első színjátszó-1920

Színjátszókör

Sóskúti dalárda-1936



Sírkő a kápolna mellett



Értesítés Jirka Rerenc elhunytáról





Budapest. november

Zalavári Sándor

JEGYZET:

[1] Kifosztották Winkler Dávid boltját, Ödön-pusztát. 500 birkát elhajtottak a káptalani uradalomból, az intéző elmenekült. Kuzsel Péter 45 éves polgárőr fegyveres gyilkosság áldozata lett 1918. dec. 22-én. A csendőrőrs jelentése szerint 6 gyilkosság történt a zavargások alatt.

[2] Majláth Gusztáv Károly Gyulafehérvár püspöke /1864-1940/

FORRÁS:

a. Fejér Vármegye címtára 1931-1932.

b. Szent Mihály Római Katolikus Plébánia. Türkösi rk. egyházközség története.

c. Szőgyi G. Vilmos: Szőgyi Győr naptára 1897 – évek.

d. Horváth Kálmán: Prohászka a szívekben - Magyar Floretti.

e. Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár: anyakönyvek; iskolaügyek, káptalani ülések jegyzőkönyvei.

f. Iratok Pest megye történetéből. Bp. 1969 (Pest Megye Múltjából sorozat- 2).