Hely-és dűlőnevek
Sóskúton
Mesélő dűlőnevek
Z a l a v á r i S á n d o r
_________________________________
BEVEZETŐ
A földrajzi nevek, különösen a tájegységek, a hegyek, a folyók nevei viszonylag állandóak, általában igen hosszú életűek, legalábbis nagy többségük. Kevésbé állandóak a dűlőnevek.
Községünk egyes határrészeit különböző néven ismerjük, melyet zömmel, mezőgazdasági, történelmi, vagy valamilyen más, az adott helyhez fűződő népi szófordulattal illettek. Dűlőneveink tanúskodnak a határ természeti viszonyairól (Zamrázom), egykori művelődési formákról, termelvényekről (Mandulás, Bresztó), a birtokbavétel módjáról (Csapás), a birtoklási formákról, és azok változásairól (Urasági láncz föld) valamint a szomszédos településekkel való kapcsolatról (Zámori völgy, Tárnoki dűlő).
Ha a 17-20 századi térképeket összevetjük, áttekintve a dűlőneveket azt látjuk, hogy az idők folyamán a dűlőnevek egy része megváltozott, megváltozott a nevük, másutt helyezkednek el, kisebb, vagy nagyobb terület vonatkozik rájuk. Mégis aki azt gondolná, hogy a régi helynevek tárháza az évszázadok folyamán kiürült, téved. A falu szájhagyományában, ha minimális szinten is, tovább él a település részeinek dűlők szerinti felosztása. E nevek használata és sorsa persze az egyéni mezőgazdaság visszaszorulásával, s a szlovák tájnyelv fokozatos elhagyásával erejét veszítette. A mezőgazdasági parcellák egy része beépült, a parcellákat nagyüzemi művelésre egybeszántották, s az eredeti nevek közül csak a terület meghatározására legalkalmasabbak élték túl az elmúlt időket.
Lapozzunk bele tehát a levéltári dokumentumokba, a korabeli térképekbe, kataszteri felmérésekbe, uradalmak mérnökeinek vázlataiba, a hajdani községi elöljárók jelentéseibe. Nézzük meg, hogy a dűlőnevek változásai mit üzennek a mai helytörténeti kutatónak, a múlt iránt érdeklődőknek. Kopogtassunk be a dűlőnevek zárt világába, s ha nem is mindet, de egynéhányat talán sikerül megszólaltatni, mesélésre bírni.
Dolgozatunkban felidézzük a régi dűlők neveit és kísérletet teszünk a több évszázados helynevek elnevezésének rövid, - vagy hosszabb magyarázatára.
RÖVIDÍTÉSEK, MEGJEGYZÉSEK
● A dűlőnevek felsorolása és számozása betűrendes sorrendben történik.
● A dőltbetűs írásmód jelzi, hogy ismétlődő név eltérő írásváltozattal, vagy azt, hogy ugyanazon földrajzi
egységnek több elnevezése van.
● [ ] zárójelben a történelmi forrásra utaló számok szerepelnek.
● A ♣ szimbólum a történelmi forrás keletkezésének dátumát jelzi.
● A hely- és dűlőnevek többsége eredeti helyesírással került leírásra.
● A település térképén beírt számok a dűlők sorszámát és elhelyezkedését jelzik.
● A belterület földrajzi nevei közül csak néhány jellemzőt szerepeltetünk.
HELY-ÉS DŰLŐNEVEK FELSOROLÁSA
1. Antal-bánya [5,21,22], 2. Andreetti-bánya, Alsó Andreetti bánya [5,21], 3. Andreetti-lejtő [21], 4. Babó-lyuk, Zelezna Baba-barlang [2,12,25], 5. Barátháza, Barátháza-dűlő, Barátháza szőlő, Barátháza-major [2,5,11,26], 6. Bástya, Alsó bástya, Felső bástya [10,17], 7. Benta-patak, Bara-patak [2,10], 8. Bresztó [21], 9. Budai út [8,17,27], 10. Budai Úti [17], 11. Cifra-hegy, Kis Cifra-hegy [11,20], 12. Csarapó völgy [7], 13. Csapás [11,14,21], 14. Doberdó, Doberdó fennsík [2,15], 15. Etyeki út [8], 16. Etyeki útra dűlő [8], 17. Fabro-bánya [21,23], 18. Falu melletti dűlő [2], 19. Felső és alsó rét dűlő [10,20], 20. Funduklin, Halottak-völgye, Funduklia, Funduklin-dűlő [2,4,11], 21. Gyúrói Úti [17,20], 22. Harangláb [21,33], 23. Hegyekre dűlő, Hegyekre alsó Dűlő, Dolina [8,21], 24. Hegy falurész, Hegy utca, Navrh [21], 25. Homokbánya [21], 26. Iváncsa falurész [21], 27. Kameni Wrch, Kameny-vrch,Köveshegy, [2,4,5,11], 28. Káldor-bánya [21,23], 29. Kálvária-hegy, Calvariai, Pravda-hegy, Prawda-hegy [2,9,16,17,34,35], 30. Kenderföldek [8], 31. Kenderes [17], 32. Kereszt alatti [10,17], 33. Kereszten túl [8], 34. Keleti és nyugati rétföld [10, 20], 35. Kishegy [10,17], 36. Kilátó [21], 37. Kiskut, Kis Kut, Kis Kuti Hegy [10,14,17], 38. Kis Szőlő [17], 39. Kokas hegy [11], 40. Kőbánya, Sóskúti mészkőbánya, Angol bánya, Öregbánya, Felső bánya, Steinbruch, Kőbányák [1,4,8,22,23,24], 41. Kosztolnehom [10,20], 42. Kratke honi [17], 43. Magtárdűlő, Magtari [1,17], 44. Malomárok [2], 45. Malomtó [3], 46. Malomi csapás [8], 47. Major [11], 48. Mandulás [21], 49. Makov nyiszko, Machovnyiszko [10,17], 50. Mélyárok [2], 51. Mészégető [8,23], 52. Murvásgödör [8], 53. Nagy hegy [2], 54. Nagy mező [1,17], 55. Nagy völgy [6], 56. Nakamenem vrsku, köves hegy [10,17], 57. Odtárnoku, Oder Tárnoku Ried [10,17], 58. Öreg-hegy, Öreghegy, Öreg Hegy [2,10,17], 59. Ötház, Öt ház [17}, 60. Pap-hegyek [11], 61. Partl- bánya [21], 62. PAX [21], 63. Pásznyik [21, 30, 31], 64. Pátlina [10], 65. Pázmánd dűlő, Pázmándi úti [2,17,18], 66. Prezdolina, Prezdolinu [10,17], 67. Podkamen vagy podszkalu dolina [10,17], 68. Podszkala, Kőszikla utca. [21], 69. Podnovszádi [11], 70. Podpravdu [20], 71. Prosznyiszko [10,17], 72. Rétpótlás földek [8], 73. Rétvölgy [10], 74. Sas-hegy, Sas hegyi,”A Sashegynél lévő völgyben” [4,6,10,17], 75. Sebek bánya [21], 76. Skálki [18], 77. Sóskúti malom {4,5], 78. Sóskúti legelő [5,18], 79. Sóskúti szőlők [18], 80. Szedliszkó, Szedliszko dűlő, Szedlitzka dűlő, Szedlicska dűlő, Szelliszko dűlő [1,8,9,11,17], 81. Szépilona [11], 82. Sztávka, Sztavka, Stávky [1,11,17,18], 83. Szőlők melletti [17], 84. Tábor puszta [19, 32], 85. Tárnoki dűlő [2, 8], 86.Tárnoki határra dűlő [8], 87.Tárnok-Sóskút út [18], 88. Törökbálinti út [8], 89. Újtelep, Telkek [21], 90. Urasági láncz föld [8], 91. Ulicska [21], 92. Vendelin Hegy, Vendelin [10,17], 93. Szt.Vendel {5}, 94. Velki vrch,Welki wrch [3,4,5,18], 95. Vöröskut [13,14], 96. Vrski, Wjrski [1,4,17], 97. Zakonogniczami [10,17], 98. Zamrázom [17], 99. Zascsaná dolina [11], 100. Zámori [17], 101. Zámor-patak [2, 8], 102. Zámori-határ-dűlő [5,8], 103. Zámori völgy [4,7,17], 104. Zeleznyica [21], 105. Zsabárnya [21], 106. Zsellér [17].
A TELEPÜLÉS TÉRKÉPE
1. Antal - bánya. A bánya névadója Andreetti Antal (1820-1899), a 19. század közepén az olaszországi Lainoból Sóskútra települt kőfaragó család feje.
A bánya a község központjától délkeletre, az Iváncsa falurész fölött helyezkedik el. A terület a székesfehérvári káptalan tulajdonában volt, ő adta bérbe a bányatelkeket a kőbányák nyitásához. E területen a kőbányászat elindítása a család bányabérlői időszakának kezdetére tehető. A korabeli Sóskút-Tárnok lóvasút gerincvonalából kitérővel kiágazó-a Faludy ház fölött, és a vímol mellett épített-szárnyvasút, megkerülve a Kokas-hegyet érte el az Antal-bányát. A kőtömbök szállítása Tárnok vasútállomásra, a felső kőbányából (öregbánya) való szállításhoz hasonló módon történt. Az Antal-bánya üzemeltetése, feltehetően a lóvasút megszűnéséig tartott.
2. Andreetti - bánya, Alsó-Andreetti bánya. A bánya az Antal-bányától délre, az Öt-ház közelében, a Sebek-bánya fölött néhány száz méterre található. A bánya megnyitása, hasonlóan az Antal-bányához, a Sóskút-Tárnok lóvasút építésének idejéhez köthető. A lóvasút gerincvonalából a második kiágazás itt történt, a bányászott kő elszállításához.
3. Andreetti - lejtő. A Fő utcának, a gyógyszertártól a Benta-hídig terjedő lejtős részét nevezte el Andreetti lejtőnek a helyi „népnyelv”. A lejtőn, a falu központja felé vezető irányban, jobb oldalon az - Olaszországból érkezett – Andreetti kőfaragó család által tervezett teraszos, sóskúti kváderkő felhasználásával épített házsor, benne az erkélyes, klasszicista stílusú Redut (Fr. redaute: bálterem).
4. Babó - lyuk, Zelezna Baba-barlang. (Lásd. „Babó-lyukról, túl a meséken” című írás.)
5. Barátháza, Barátháza-dűlő. ♣ 1601 (Lásd: „Barátháza” című dolgozat.)
6. Bástya, Alsó Bástya, Felső Bástya. ♣ 1858, 1864
A szőlődűlők a község északi felén helyezkednek el, a biai határnál, az Öreghegy mellett. A község, 1858-1864 évben írt, fejér megye elöljáróinak szóló jelentésének részlete.
„Felső Bástya: Meredek fekvésük, száraz homokos, s köves földjük miatt, a legterméketlenebb szőlők közé tartoznak.
Alsó bástya: Nem bírván a szőlőtőkék tenyésztéséhez szükséges mélységű talajjal, kedvező fekvésük ellenére silány termést adnak.”
„Az Alsó és Felső bástya nevű szőlők neve úgy látszik, nem valami erőd létezésétől eredett, hanem azon körülménytől, hogy itt a táj plateau formán, mint egy alacsonyabb és távolabb magasabb széles bástya emelkedik”.
7. Benta-patak, Bara-patak. ♣ 1864 (Lásd: „A romantikus Bara” című írás.)
8. Bresztó. A belterülettől északnyugatra a Zámori út-Etyeki földút által határolt északi irányú terület. Az I. világháborút követően kiosztott földek után, dűlőnévként „vitézi földek” elnevezés terjedt el. A földterület eredendően szilfás lehetett, s talán innen származhat a Bresztó dűlőnév (Szlovák brest: szilfa). A II. világháború után nagy területen szójabab, majd napraforgó termesztés folyt.
9. Budai út. ♣ 1837,1858
A községen átvezető Érd-Bia közötti megyei út korabeli elnevezése.
10. Budai Úti. ♣ 1858
A szántóföldek és rétek a belterülettől délre, s az úttól nyugatra helyezkednek el. Részlet a község 1858. október 1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből:
„A szántóföldek hármas vetésforgó szerint míveltetnek. A jobb rétek, kedvező időjárás alkalmával kétszer is kaszálhatók, s közép jóságú szénák teremnek, a soványabbak csak egyszer kaszálhatók.”
11. Cifra-hegy, Kis Cifra-hegy. ♣ 1873, 1858
A belterülettől délnyugatra, Gyúrói útnál a Láncföld mellett helyezkednek el.
12. Csarapó völgy. ♣ 1788
A helyiség központjától délnyugati irányban a Gyúrói út közelében, s attól északra található.
13. Csapás. A gyúrói földút környékén, a Pap-hegyek mögött délnyugati irányban található.
A régi, a feudalizmus kései korából ismert határjelek, határjelformák közül egyéb jelként tartják számon a csapást. A csapás fiatal erdőben alkalmazott mód volt, amikor is az ágakat vagy letördelték, vagy megtaposták, felhívva figyelmét az arra haladóknak a határra.
A csapás, mint határjel és a sóskúti Csapás-dűlő között vélhetően összefüggés van, mint ahogy így lehet a környező településeken szintén megtalálható csapás nevű dűlők esetében.
14. Doberdó, Doberdó-fennsík.
A Doberdó-fennsíknak nevezett terület az M7-es autópályától északra, Ilka –majortól északnyugatra fekszik, s egy része Érd területére is esik. A karsztos mészkőfennsík kopárságával hasonlít a Trieszt melletti Doberdó falu környékére, ahol az I. világháború alatti harcokban sok magyar, közöttük érdi és sóskúti katona is elesett. Valószínűleg innen ered a terület népies elnevezése. Egyes utalásokból úgy tűnik, hogy az elnevezés már az II. világháború előtt is létezett.
15. Etyeki út. ♣ 1837
A korabeli Etyeki út a magtár mellett kiindulva dél-északi irányba haladt, s a földutat mindkét oldalon fák, többségében diófák övezték.
Az 1900-as években, az Etyeki irányban intenzíven használt, és szintén Etyeki útnak nevezett földút a faluvégtől Zámor, illetve a Zámori kanyartól Etyek irányába fekvő földút volt, melyet elvétve ma is használnak. A tényleges közlekedés gépkocsival ma Biatorbágy bejáratánál nyugati irányba Etyek felé elágazó aszfalt úton történik.
16. Etyeki útra dűlő. ♣ 1837
A korabeli Etyeki út mellett, nyugati irányban elhelyezkedő földterület.
17. Fabró bánya. ♣ 1900
Az öregbányától északkeletre, Bia-Törökbánt határ közelében fekszik a ma már felhagyott bánya. Hajdani bérlője Fabro Miklós olasz származású kőfaragó volt, akinek Budakalász környékén is több bányája volt.
18. Falu melletti dűlő.
A Zámori-út teljes szakaszától, a Pap-hegyek teljes vonulatáig tartó terület elnevezése.
19. Felső és alsó rét dűlő. ♣ 1864,1873
A Vrski, Szedliszkó, Kenderes alatti rét, keletre a Nagy Mezőig.
20. Funduklin, Halottak-völgye, Funduklia, Funduklin-Dűlő. ♣ 1806-1869
A Funduklin, Sóskút keleti határában, a Budai hegység előterében a Sóskúti-fennsíkon található déli irányba futó aszóvölgy. Bejárata Sóskút délkeleti részén a sztávkai borospincék közelében nyílik, amelyet keletről a Doberdó, nyugatról pedig a Sztávka területe határol.
(Lásd: „Funduklin - Halottak-völgye” című írás.)
21. Gyúrói Úti. ♣ 1858, 1873
A belterülettől délnyugatra a Gyúrói út mellett, a Kis Cifra-hegytől Zámorig tartó szántóföldek és legelők.
Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből:
„Közép minőségűek, rendesen ugarnak hagyatnak, azután búza alá megtrágyáztatnak, s az Odtárnoku dűlőbeliekkel hasonlólag míveltetnek. A legelő terméketlen köves homokból áll.
22. Harangláb.
A harangláb az Öreghegyen, a Pincesor és Bástya dűlő között, keletre található, két faoszlop lábon, fa tetővel. Épült 1752-ben.
Hajdanában a templom harangjával egy-időben jelezte a delet a szőlőkben dolgozóknak.
23. Hegyekre dűlő, Hegyekre alsó Dűlő, Dolina. ♣ 1837
A belterülettől délnyugatra, a Gyúrói út melletti földterületek. A dűlőföldek egy részét a népnyelv Dolinának nevezte.
A terület azonos a későbbi évekre datált Gyúrói Úti és Makovnyiszko-nak nevezett dűlőkkel.
24. Hegy falurész, Hegy utca, Navrh.
A Kálvária domb délnyugati nyúlványában helyezkedik el, a templom mellől kiindulva. A kanyargós gerinc utca több kiágazású utcából ál egy utcanévvel: Hegy utca. A falurészt hajdanában apró telkek jellemezték, kis udvarokkal, kis konyhakertekkel.
25. Homokbánya.
A bánya a Budai hegység előterében, Sóskút külterületén a Pap hegyeken található. A homokbányászás alapját egy 10 millió éves folyódeltára települt in situ állapotban is igen magas sziliciumdioxid tartalmú alapanyag szolgáltatja. Ennek jellegzetessége a nagy biológiai és kémiai tisztaság, az erősen koptatott, legömbölyödött szemcsealak.
Részlet a „Pap hegyek és környéke” című írásból:
„ Ha Pap-hegyek, akkor: homokbánya. Apáink, nagyapáink észjárása szerint is az, s a motiváció nem más, mint maga a kisvasút Muki[i] nevű mozdonyával és csilléivel, amely hajdanában naponta végigpöfögött a páros dombvonulat lejtőinek kétharmad magasságában épített kisvasúti pályán. Itt a pályaszerkezet alátámasztását biztosító alépítményt vegyes szelvénnyel képezték ki, és az alátámasztó keresztfaaljakra sínszegekkel erősítették a síneket, biztosítandó az előírt nyomtávolságot.
A kisvasúti szerelvény a második és harmadik karéj találkozásánál, a hajlat mögött, annak idején még alig látható homokbányatelep felől bújt elő, s célja a negyedik dombrész oldalán megbúvó homoktárna megközelítése, és kiágazó vágányon a csillék betolása a faácsolatokkal biztosított tárnába, ahol alagutas bányászati módszerrel történt a homok kitermelése. Más alkalommal a négyes dombon, a domb keleti oldaláig továbbvezető vágányon az ott lévő függőleges homokaknákból történt a homok kiemelése és a csillék megrakása. Csak zárójelben említjük meg, hogy tárgyalt dombunknak, amely a mai Jókai utcával szemben emelkedik, a fotóművész - értékeljük romantikussággal vegyes fantáziáját - feltehetően a boszniai[ii] piramisokra gondolva, fotójának a „Nap piramis” címet adta. Ez hízelgő szeretett hegyünkre, de fotósunk talán nem tudta, hogy, a tényleg piramis formájúra hajló lejtő kétharmad magasságában húzódó gallér, amely az érdekes formát adja, nem a természet szüleménye, hanem nagyon is emberi kéz munkája, hisz ez a valamikori kisvasút vegyes szelvényű alépítményének, a félévszázad alatt megtépázott maradványa. S a hegy gyomrában a hagyományos homokos-kavics található, hacsak nem gondolunk arra, hogy a feltehetően betömött korábbi tárna belsejében, a faácsolat egy része, néhány szerszám és netán egy csille is bennrekedt.
Folytatva eredeti gondolatsorunkat, a harmadik fejtési módszer, a nyíltszíni, a telep környékén, a hegy déli oldalán történt. A homokot kézi erővel termelték, és lapátolták a csillékbe, amelyeket egy időben siklón húztak fel és továbbították a kisvasút indító állomására. Mind a három fejtőhelyről ideérkező, homokkal rakott csillék rendezése itt történt, és az így összeállított szerelvény elindulhatott a tárnoki vasútállomásra.
A kisvasút törzs vágánya a telephelytől nagysugarú ívvel kanyarodott a Sóskút-Tárnoki földútra, ahol jól elfért a lovas szekérút és a gyalogos közlekedéshez ősidők óta kitaposott ösvény mellett. A tárnoki „faluszél” előtt balra kanyarodott, s a hajdani Ribnyík mellett, a régi öreghegyi földút szélén haladt, majd jobbra kanyarodva a Benta folyásirányának jobb oldalán haladt tovább. A kisvasút nyomvonala, továbbiakban a Dolneluki-dűlő szélén, a Benta utca végén lévő Nyáricska-hídon[iii] vezetett át a Bentán, s annak bal oldalán haladva tovább, elérte a Rákóczi Ferenc utcát. Itt balra fordulva csatlakozott az Anasztázia-pusztai kisvasúthoz, s most már közös vasútként, elérve a Hazatérők útját, jobbra kanyarodás után továbbhaladva jutott el végül a vasútállomásra. Ott a kisvasúti kitérőben a csillék billenéssel ürültek a rakhelyre, ahonnan lapátolással került a homok és sóder a nagyvasúti tehervagonokba.
A kisvasút, Muki mozdonyával a sóskúti lakosság kedvence volt, és gyakran vették igénybe Tárnokra jártakkor, mint ahogy a tárnokiak is szerették, hiszen hosszú ideig összekötő kapocs volt a tárnoki Újtelep és a régi falu között.
A mozdony vezetője, az 1950-es, 60-as években a néhai Kovács Ferenc (Lenci) volt.
A kisvasút, mint ahogy a lakósság is, megszenvedte a II. világháborút. 1945 év szokatlanul erős telén, az orosz katonaság már mindent eltüzelt, ami fából volt, kerítést és kaput is, amit pedig sóskúti emberek soha nem tettek volna, bármilyen rendkívüli hidegben is. Így tehát, ha nem akarták, hogy gyerekeik megfagyjanak, főleg az újtelep és környéke lakói a kisvasút talpfáit bontották ki a sínek alól és vitték haza tüzelni. A hitelesség kedvéért: e sorok írója, gyerekként barátaival együtt, szánkóval maga is sokszor szállított haza annak idején, tüzelnivaló talpfát.
A történethez tartozik, hogy a háború végén, a bányatulajdonos megbízottjai, hatósági emberekkel, sorra járták a házakat, s ahol az udvaron a hamu között sínszegeket találtak, azokat a házakat összeírták. Persze az ügyből nem lett semmi, a történelem túllépett az eseményeken.
Ez a trauma persze csak előjáték volt, de már jelezte a kisvasút agóniáját, majd következett a tőrdöfés, s az 1960-70-es évek gazdasági-technikai fejlődése játékszerré degradálta az ilyen szállító eszközöket. Majd az utak, autópálya építések által igényelt óriási mennyiségű építőanyag, új szállítóeszközöket, hatalmas teherszállító gépkocsikat hívott életre. E változás következménye hűen követhető, homokbányánk területét akár műholdról szemlélve is. A hegyvonulat harmadik karéja szinte eltűnt, s a vonulat déli oldalán a munkába vett rész, hatalmas területet ölel át.
A budapesti Bányakapitányság a területen a következő néhány évben 80000 m3 mennyiségű ásványi nyersanyag kitermelését engedélyezte.”
A hajdani felfogás a falurészt a Zeleznyica elejétől induló, délkelet irányú utcával (Első iváncsa), és a további két utcával (Második és Harmadik iváncsa) azonosította. A településrészt nagyrészt a kőbányában dolgozó kőfejtők lakták.
Ma az utcák neve: Bem utca, Dózsa György u., Névtelen, Damjanich utca.
27. Kameni Wrch, Kameny-vrch, Köveshegy. ♣ 1806-1869
A Sóskúti-malom helyétől északnyugatra fekszik, a Biai és Etyeki határ közelében.
28. Káldor-bánya. ♣ 1909
A sóskúti Káldor család által bérelt bánya az öreghegy fölött. a biai határ közelében, az öregbányától és a Fabro bányától északra helyezkedik el. A bérlő családfő Káldor Benjamin volt, feltehetően innen származik a Beni bánya elnevezés is.
Az egyetlen, ma is élő, s a pincesor mellett csörgedező csermely forrása eredendően itt lehetett.
29. Kálvária-hegy, Calvariai, Pravda-hegy, Prawda-hegy. ♣ 1788,1858
A Kálvária-hegy - hajdani neve Pravda (Prawda) – a község északi végén található 170 méter magas domb, melyet keletről és északról meredek, sziklás lejtő határolja, míg a déli és nyugati oldala enyhébb lejtésű.
A hegyet igazsághegynek nevezhették őseink, s a névadók - tekintettel a név szláv eredetére - a hajdani sóskúti rácok, esetleg a később betelepített szlovákok lehettek.
Az 1788-as keltezésű (SOOS-KUT) térképen még a Pravda név szerepel, de már áll a kápolna. Az 1858-as térképen már a Cálvária név található, s a kápolna mellett a kőkereszt is látható.
A kápolnát- mely Szent Magdolna tiszteletére lett szentelve- az első plébános, Musil Lőrinc építtette 1756-ban, és a kápolna átadása ugyanezen év június 16-án történt.
A kápolna már a 18 sz. végén közel állt a pusztuláshoz (Can.vis. 1778). Az új kápolna a 19 sz. végén épülhetett alaktalan és pattintott kövekből, szárazon összerakott falazattal, és dongaboltozatos tetővel, mellette a kőkereszt még megtalálható. Ez a kápolna a 20. sz. közepe táján lett a kőgyűjtők martaléka, s a hajdani kőkeresztnek is csupán a talpazata látható.
A dombon 14 bronz domborműves stációk is létesültek, s ezek domborműveinek többsége a múlt század második felében a „vasgyűjtők” áldozatává vált.
A 2013-ban megújult stációk képeit Marcali Kis József grafikusművész készítette, kerámia lapokra festve Krisztus szenvedésének történetét.
A hegy északkeleti oldalát határoló sziklavonulat közepe táján kultúrtörténeti értékű un. kaptárkövek fülkéi találhatók, melyek az időjárás viszontagságaitól rohamosan pusztulnak. (Lásd még: „Kaptárfülkék a sóskúti Kálvárián” című írás.)
A sziklavonulat északi végén az egykori, de a 20. sz. elején részben még működő kőfejtőre utaló, „Ásító sziklának” becézett faragott sziklafalazat látható, mely szinte Sóskút jelképévé vált, s impozáns látványt nyújt a Biai-úton közlekedőknek. (Lásd még: „A lánchídi oroszlánok titka” című írás)
Az egykori kőfejtő közelében északra található az országosan is jegyzett barlang, a Babó - lyuk. (Lásd még: „A Babó - lyukról, túl a meséken” című írás.)
A Kálvária-hegy tetején a régészeti kutatások bronzkori, illetve több kutató által a vatya kultúrára utalónak vélt, szabályos földvár nyomait tárták fel. A földvár hossza 97 m, szélessége 44 m, az északkeleti oldalon ehhez 35 m hosszú, 12 m széles terasz csatlakozik, s a sánc külső magassága 1-2,5 m. A sánc, sajnálatosan magán viseli a II. világháborús lövészárkok nyomait.
A földvár pontos leírását Nováki Gyula régész készítette el, a felmérés Virágh Dénes régészeti topográfus munkája.
Az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött felderítő légrégészeti kutatásoknak 2002-ben sikerült azonosítani egy vélt bronzkori, korábban ismeretlen, a Kálvária-hegy északi lankás oldalán, barátházinak nevezett földvárat. A Czajlik Zoltán légi régész irányításával fényképezett új földvárlelőhelyek táblázatban a lelet rögzítése az alábbi tartalommal történt: Sóskút - Barátháza. „Az ismert bronzkori földvártól északra, annak folytatásában a Benta völgyre néző platón, a domborzat alapján megfigyelhető lelőhely. ….”
Kuriózum növények a Kálvárián:
A magyar Természettudományi Múzeum Növénytára által az Etyeki dombságon végzett botanizálás során 2006-ban a sóskúti Kálvárián a Sziklai borkó (Thalictrum foetidum L) erős, eddig ismeretlen populációjára bukkantak, mely faj ritka hazánkban.(Somlyay Lajos)
Ugyancsak a ritka fajokhoz tartozó, száraz, köves gyepeken, sztyeppéken jellemző Sárga iglice (Ononis pusilla L.) került elő a Kálvária területén gyűjtött anyagból. (Flora Pannonica. Barina Zoltán)
Részlet a község 1875. szeptember 7-i, fejér megye elöljáróinak szóló jelentéséből:
„A Calváriai szántóföldek az Odtárnoku szántóföldekhez hasonlók, és azokkal egyenlően míveltetnek”.
30. Kenderföldek. ♣ 1837
A Szedliszkó - dűlő északnyugati széle, és a volt Káposztás földek melletti területen helyezkedtek el.
31. Kenderes (Kertek) ♣ 1858
A kenderföldekhez csatlakozó rész.
Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből: „Kenderföldül, konyhakertül, természetes és mesterséges kaszálóul használtatnak, s a helység közelében fekszenek”
32. Kereszt alatti. ♣ 1864,1858
A szőlők és szántóföldek az Öreg-hegy területén helyezkednek el.
„A kereszt alatti szőlők egy része termékenyebb minőségű, nagyobb részint azonban a Vendelin hegybeli szőlőkhöz hasonlóak. Úgyszintén a szántóföldek is”
(Részlet a község 1875. szeptember 7-i, fejér megye elöljáróinak szóló jelentéséből)
33. Kereszten túl. ♣ 1837
A dűlőnév feltehetően az Ötház mellett található - az alsó Andreetti bányába vezető út, és a Sebek-bánya irányú kiágazás melletti, a 19 sz. közepén még álló - keresztről származtatja elnevezését, és az attól délre fekvő területet jelenti.
34. Kelet és nyugati rétföld. ♣ 1864,1873
A rétföldek a Szedliszkó - dűlőtől déli irányban a Tárnoki út bal és jobb oldalán elhelyezkedő földterület a Pázmándi útig bezárólag.
35. Kishegy. ♣ 1864, 1858
A Kishegyi szőlők „Meredek keleti irányú fekvésük és homokos sovány földjük miatt a terméketlenebbek közé sorolhatók” (Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből)
A szőlők és földterület a Barátházi-kis szőlők területén helyezkednek el.
36. Kilátó.
A kilátó a törökbálinti határ sóskúti oldalán helyezkedett el. A fából készült ácsolat a sóskútiak kedvence volt. Innen jól látható volt Budapest bombázása a II. világháború alatt, majd a későbbi időszakban viszonylagos közelségben volt élvezhető az augusztus 20-i tűzijáték.
37. Kiskút, Kiss Kut, KisKuti Hegy. ♣ 1864, 1858
A szőlők és szántóföldek az Öreg-hegy területén helyezkednek el.
A Kiskút hegyi szőlők „Középszerű termő erővel bírnak, általában a Vendelin hegyi szőlőkhöz hasonló minőségűek” (Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből)
38. Kis szőlő. ♣ 1858
A szántóföldek a volt malomtól északi irányban a Köveshegy-en helyezkednek el.
A Kis szőlői szántóföldek „Oldalas fekvésük, továbbá nagyobb részint homokból s agyagból álló földvegyületük miatt a terméketlenebbek közé számíthatók” (Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből)
39. Kokas hegy.
A Kokas hegy, a falu központjától keletre a Zeleznyica fölötti hegyrész.
40. Kőbánya, Sóskúti mészkőbánya, Angol bánya, Öreg bánya, Felső bánya, Kőbányák. ♣ 1806-1869, 1837, 1909, 1904
A község természeti adottságai közül hangsúlyos helyet foglal el a Mezőföld északi pereme és a Budai-hegység déli nyúlványa között elterülő fennsíkon a szinte mindenütt előbukkanó 12-13 millió esztendős szarmata mészkő. A szűkebb értelemben Sóskúti-fennsíknak nevezett területen a szarmata mészkő a középső miocén korban keletkezett, s hajdan a helyén hullámzó tenger tanúbizonyságaként emlékeztet a földtörténeti múlt egyik korszakára.
E területen tehát az uralkodó kőzet a mészkő, s ez ősidők óta meghatározza, már az őskortól lakott település életét.
A sóskúti kő a rómaiaknál is szerepet játszott, hisz ez a terület már Kr.e. a római birodalom Pannónia provinciájának része volt, és a Kálvária mellett Etyek irányában katonai út is vezetett. A rómaiaknak a mészkővel való kapcsolatát jelenthetik, az öreg kőbánya közelében, a régészek által viszonylag nagy területen fellelt római kori villagazdaság maradványai.
Kiemelendő, hogy a török hódoltság időszakában, már az 1500-as évek végén Sóskút virágzó község volt, melyet nagy részben mészkövének is köszönhető. Más török uralta területek épületei (dzsámik) mellett hangsúlyozottan kell szólni, a 17. században Érden, a sóskúti kőből épült 23m magas minaretről.
A korabeli dokumentumok az 1765 évre teszik a mészkőbánya üzemszerű működésének kezdetét, azonban maga a kőfejtés már jóval korábbra prognosztizálható.
A mindenkori tulajdonosok (királyok, világi birtokosok, komáromi jezsuita rendház, székesfehérvári káptalan) által kijelölt és bérbe adott területen folyamatos volt a kőfejtés. A sóskúti elöljárók feljegyzése szerint például a 18 sz. elejétől kezdve, egy Bauer nevű kőfaragó bérelte a bányát, mely „azóta is folyamatosan műveltetett”.
Jelentős változást hozott a 19. században megindult, majd a kiegyezés után felgyorsult gazdasági fejlődés.
A néhány hajdani szakírásban szereplő „Angol bánya” elnevezés vélhetően a budapesti Lánchíd építésének kőigényével, és Széchenyi István kezdeményezésével kapcsolatos. Széchenyi a kőbányába történt látogatásakor javasolta angol kőfejtők küldését a bányába, akik járatosak voltak a nagyméretű kőtömbök fejtésében és mozgatásában. Ez meg is valósult, s az ő tartós jelenlétük inspirálhatta a névadókat.
A 19 sz. közepén az olaszországi márványbánya-tulajdonos, Andreetti Antal (1820-1899) kőfaragó és családja települt Sóskútra, s az általuk a tulajdonos, székesfehérvári káptalannal kötött bérleti szerződés hatására, az akkor már sok évtizede nyitott Öreg bányában és a Kálvária-hegy keleti oldalában fekvő kőfejtőben, valamint más, a káptalan által kőfejtésre kijelölt területeken új fejezet kezdődött. Megnyílt az Antal-bánya, az Ötház közelében az alsó Andreetti bánya. Későbbiekben további bérlőkkel bővültek a területen megnyitott bányák: Káldor-bánya, Fabro-bánya, Partl-bánya, Sebek-bánya.
Andreetti Antal bérlőtársai az évtizedek folyamán, a teljesség igénye nélkül: Andreetti Anselm, Andreetti Sándor, Nolli János, Szenger Béla, Freund Vilmos, Freund Leo.
Nyomatékosan kell kihangsúlyozni: Andrettti Antal elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy sóskúti munkássága alatt a község óriási fejlődésnek indult, Sóskút neve mészköve által fogalom lett, s Sóskút lakói több mint negyedének több évtizedre megbízható munkája lett. A bányáknak a tárgyalt évtizedek alatt egy időben 300-1000 fő is dogozott.
Andreetti, hazájában alkalmazott korszerű technológiát honosította meg Sóskúton, kitűnő piacot találva a közeli főváros jelentős építkezésein, majd az egész monarchia területén.
Az Andreetti család kőfeldolgozó üzemeket is nyitott a fővárosban, ahonnan a megmunkált kövek az építkezések helyszínére kerültek.
A kőbányák jól faragható szarmata mészkövét számos budapesti és európai építkezésen használták az elmúlt évszázadokban, mint például: budapesti Országház, Vigadó, Bazilika, Alagút, Lánchíd, bécsi Operaház.
A sóskúti mészkő szobrászati alkalmassága mellett is bizonyságul fontos megemlíteni, hogy Budapesten és a Monarchia hajdani területének városaiban, megszámlálhatatlan mennyiségű köztéri szobor és épületdísz készült sóskúti kőből. Nem is szólva a hatalmas mennyiségű kváderkőről, mely az említett terület számos palotájának, templomának és középületeinek falazatába épült be, s melynek eredményeképpen a sóskúti mészkő fogalom lett olyannyira, hogy a szakirodalom máig is összehasonlító etalonként használja.
A bányászott kőtömbök szállítása a feldolgozó, illetve felhasználó helyekre évszázadokon át lovak vontatta un. „gerendás birfás”, erősen vasalt szekereken történt.
Az igazi változást a - külön történeti leírást érdemlő - Tárnok-Sóskút lóvontatású vasút jelentette, melynek engedélyeztetésénél Ybl Miklós is bábáskodott, és építési munkálatok irányítását Andreetti Antal és bérlőtársa Nolli János végezte. A normál (1435 mm) nyomtávú lóvasút, 8.232 km távolságra szállította a hatalmas kőtömböket a tárnoki vasútállomásra. Az öregbányába a lóvasút egy erőteljes hurokkal vezetett be a mészkőalagúton (tunnel) át az ott újonnan megnyílt bányaudvarba.
A lóvasút közbenső elágazásai voltak: A Kokas-hegy északi szélén a száraz pataknak nevezett „vímol”, ill. a hegyen átvezető törökbálinti út mellett egy nagy ívvel az Antal-bányába, és az Ötház mellett az alsó Andreetti bányába vezető vasúti kiágazás.
A lóvasúttal egy időben a felső bánya területén keskeny nyomtávolságú vasút is épült a belső szállítások céljából. Egy időben az itt közlekedő kisvasúti gőzmozdony feladata volt más mellett, a billenős csillébe rakott murva (meddő kőzet) elszállítása a hányóra. Fontos feladat volt szabaddá tenni az új kőfejtési területet.
A lóvasút több mint 40 éven át fejtette ki áldásos tevékenységét, majd az 1920-as évek elején, leromlott állapota és a felújítás pénzügyi nehézségei miatt, sajnálatosan felszámolásra került.
Rövid időre ismét a korábbi szállítási rendszer állt vissza, majd munkába léptek a MATEOSZ, majd a TEFU teherautók.
1906-1944 között a bánya vezetője és bérlője (kezdetben bérlőtárssal) az építész unoka, Anreetti Károly lett, aki méltán elismert folytatója volt nagyapja, a település érdekében végzett közjó tevékenységének.
1907-től a bánya üzemvezetője az olasz származású De Bona Alajos lett, aki Sóskúton telepedett le, és évtizedeken át dolgozott a bányában.
Andreetti Károly 1944-ben megszüntette a székesfehérvári káptalannal kötött bérleti
viszonyát. Az őt követő bérlő nem sokáig működhetett a bányában, a sors, államosítás
formájában közbelépett.
Lásd „A lánchídi oroszlánok titka” című írást is.
41. Kosztolnehom. ♣ 1864,1873
Templomi dűlő a Krátki honi és Zamrázom dűlő között helyezkedik el a Kálvária hegytől nyugatra a Zakonogniczami-tól északi irányban a Barátháza határig bezárólag.
42. Kratke honi. ♣ 1858
A Krátke honi a Prez dolina alatt helyezkedik el a Kosztolnehom dűlővel párhuzamosan.
A Kratke honi szántóföldek „a homokos hegyoldalt kivéve, ezen szántóföldek középszerű termő erővel bírnak, s a Sas-hegyi dűlőbeliekkel hasonlóan míveltetnek.” (Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből)
43. Magtárdűlő, Magtari. ♣ 1858
A Magtárdűlő a község központjától északnyugatra, a Lovas klub északi oldalától kezdődő, a Zámori útig, terjeszkedő, Etyeki irányba nyúló terület.
A 19 sz. közepe táján az elnevezés, egy szűkebb, a Zamrázom dűlő melletti területre korlátozódott.
44. Malomárok.
A Malomárok dűlő a délnyugati községhatárnál (Sóskút-Tárnok), a Benta- patak völgyének, ma már az M7-es autópályától, Tárnok, s a volt malom irányába terjedő rész.
45. Malomtó. ♣ 1763-1785
A 18. század végéig a korabeli vízimalom működését gáttal a Benta-patak által felduzzasztott malomtó vize biztosította, mely a malom előtt északi irányban viszonylag nagy területen helyezkedett el. A 19. század elején a malomtó már nem létezett, s ekkor a malom már patakmalomként működött.
46. Malomi csapás. ♣ 1837
A település központjától északi irányba vezető földút Kálvária-hegy nyugati oldalán, a Kis Magtári dűlő, és Podpravdu dűlő között Bia irányában, a hajdani malomig.
47. Major.
A belterület északi szélén a Kálvária-hegy és a Malomi csapás közötti terület, a gazdasági és zselléreket, alkalmazottakat elhelyező létesítményeivel. a káptalani uradalom gazdasági központja volt.
48. Mandulás.
A híres „Mandulás” a község északkeleti részén a törökbálinti és biai határ közelében helyezkedett el. A több holdnyi terület a káptalani birtok része volt, és a tulajdonos az 1900-as évek környékén telepítette az ültetvényt Szűcs főkertész irányításával. Az 1930-as évek közepén lépett káptalani szolgálatba kertészi munkák végzésére Szekeres József is, s családjával együtt az ültevényen álló lakóépületbe költözött. A három gyerek, Sári, Valéria és János naponta, télen – nyáron, gyalog járt, az öreghegyen keresztül a sóskúti iskolába.
A család a háború végső szakaszában, az orosz megszálláskor költözött vissza a faluba.
Az egész mandulást az 1950-es években vandál módon elpusztították.
49. Makov nyiszko, Machovnyiszko. ♣ 1864, 1858
Mákföld a Sas-hegytől délre, a Zámori határnál a Pátlina - dűlő és a Gyúrói útnál-dűlő közötti nagy területen helyezkedett el.
„A szántóföldek a Pázmándi úti dűlőbeliekhez hasonlóak s akképp míveltetnek.
A legelő pedig lejtő, meredek hegyoldallal”
(Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből)
50. Mélyárok.
A belterülettől északra hosszan, Bia - Etyek irányában fekszik, a régi Etyeki úttól balra.
Hóolvadáskor és csapadékos időben, összegyűjtve a környező területek vizeit, juttatja el azokat, az Új utca alatt folyó kis patakban a Bentába, hajdanában árvízi gondokat is okozva a környék lakóinak.
51. Mészégető. ♣ 1837,1900
Mészégetés a Funduklin - völgy alsó szakaszán és az öreg Kőbányában a lóvasút és az iroda közelében történt.
Mészégetés még az 1900-as évek elején is folyt.
52. Murvásgödör. ♣ 1837
A murvásgödör vélhetően a Malomi csapás bal oldalán a malom közelében lévő területen volt található, ahol a kálváriai kőfejtőben keletkezett meddő követ, murvát helyezték el.
53. Nagy hegy.
Az öreghegy és öreg Kőbánya felett, Bia - Érd határ között terül el.
54. Nagy mező. ♣ 1858
A község nagy legelő területet felölelő, Érd határáig tartó keleti része, a Kokas hegytől kezdődően.
A legelő „emelkedett száraz természetű, s helyenként köves oldalas földminősége miatt nyári évszakban nagy részint kopáron hever”
(Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből)
55. Nagy völgy. ♣ 1746
A belterülettől délkeletre, a Zámori határtól sóskúti irányba helyezkedő terület.
56. Nakamenem vrsku, köves hegy ♣ 1864, 1858
Szántóföldek: „Ezen dűlő közepe köves földminőségi homokos lévén a Zámori dűlőbeli szántóföldeknél, termékenységre földjei alábbállnak”
(Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből)
Más alkalommal, az 1864. máj. 20-i jelentés így szól: „legelőül használt kopár hegy, tele kövekkel”.
A dűlő elhelyezkedése megfelel a 27. Kameni Wrch helyzetének.
57. Odtárnoku, Oder Tárnoku Ried. ♣ 1864, 1858
A belterülettől délnyugatra a Tárnoki határ mellett a Nyugati Rétföldtől a Zámori határig tartó terület, benne a Zámori-patak egy része.
58. Öreg-hegy, Öreghegy, Öreg - Hegy, Sóskúti szőlők. ♣ 1864, 1858
Az Öreg-hegy a belterülettől északkeletre, a Biai határ, Biai út, a Törökbálinti határ közelében lévő Velki vrch alatt, s déli irányban lévő kőbánya között helyezkedik el.
Az Öreg-hegy hajdanában a Barátháza részeként Barátházi-nagy szőlőként szerepelt a korabeli térképeken. A terület „aldűlő” részei voltak: Alsó bástya, Felső bástya, Kereszt alatti szőlők, Kiskút szőlők és szántóföldek, Podnovszádi, Szépilona, Vendelin Hegy.
A 18 sz. második felében- a középkorban is káptalani tulajdonú község- újonnan a székesfehérvári káptalan tulajdona lett, s a birtok része lett Barátháza puszta is.
Az öreghegyen a szőlőtermelés a középkorban is folyt, s a korabeli térképek szerint már az 1800-as évek fordulóján számos pince építmény található a területen, részben káptalani tulajdonban, de többségében a helyi gazdák bérleményeként.
Döntő változást a filoxéra járvány hozta- mely letarolta a szőlőültetvényeket az egész környező térségben is- s a század második felében a káptalan felajánlására a helyi lakosok sorra vásárolták a szőlőterületeket, és építették a pincéket, egyúttal megkezdték a szőlők újratelepítését.
59. Ötház, Öt ház, ♣ 1875
Hajdanában az Ötház egy része is a község dűlőit szaporította.
A belterülettől délkeletre, a Budai Úti dűlő illetve a Tárnok felé vezető úttól keleti irányban helyezkedett el.
A szántóföldek, szőlők és legelők „Meredek délnyugat irányú fekvésük, homokos, kavicsos és sziklás föld miatt egy részükben, haszontalanul kevés mívelés alatti szántóföldekben, rozs, vagy kukorica és burgonya termesztetik.
A szőlőkben kevés, de jó bor terem”.
(Részlet a község 1875. szeptember 7-i, fejér megye elöljáróinak szóló jelentéséből)
60. Pap-hegyek.
(Lásd „Pap-hegyek és környéke” című írás)
61. Partl - bánya.
A Biai országúttól keletre, a Kálvária-heggyel szemben volt a sóskúti Partl család által, a káptalantól bérelt kőbánya. A kőbányánál, a hajdani lóvasút vágányának nyomvonala melletti rámpa maradéka, ahol a kőtömbök rakodása folyt, nyomaiban még ma is látható.
62. PAX.
A PAX felirat a Budai hegység déli nyúlványát képező 150-280 méter magasságú Érd-Sóskút fennsík déli oldalán helyezkedik el.
Az 1960-as évek közepén, az általános fásítási program keretében történt Sóskút körüli dombokon a fák telepítése. A munkát Németh János (1946-2003) erdész, neves agancsfaragó művész irányította. Ekkor került sor a PAX felirat kialakítására feketefenyők kiültetésével, a sóskúti ált. iskola közreműködésével. A felirat egyúttal Mészöly Győző (1922-1991) kiváló és nagy tudású erdőmérnök szellemét is hirdeti, akinek ötlete alapján létesült feketefenyő-erdősítésből.
A felirat idővel Sóskút egyik jelképe lett. Az M7-es autópályán a 22-es kilométerkő környékén tárul a Balaton felöl érkező autósok szeme elé, és jelzi, hogy hamarosan Budapestre érkeznek.
63. Pásznyik. ♣ 1837
A Benta patak folyási irányának bal oldalán, a falu központja irányába vezető hídtól, a mai Falvai házig tartó, hajdanában még szabad füves terület. A területen kis álatok, kecskék, kacsák, libák legeltetése folyt. Meghatározott időszakokban kirakodó és állatvásárt tartottak, s sokszor központi szérűnek használták, és cséplések is folytak. Számtalan esetben itt helyezték el a búcsúi sátrakat is.
Az 1830-as években a terület végén, még salétromgyűjtésre használt szérű is a terület része volt.
64. Pátlina. ♣ 1864
Sashegy, Prosznyiszko és Prezdolina mellett helyezkedik el, a dűlőktől déli irányban, a hajdani Gyúrói- út közelében. A község vezetőinek jelentése szerint „legelőül használtatnak”.
65. Pázmánd dűlő, Pázmándi úti. ♣ 1858, 1869-1887
A szántóföldek a belterülettől délnyugati irányban, a Sóskút- Tárnok úttól kezdődően nyugati irányban helyezkednek el.
„Ezen földek alkatrésze szélhordta kavicsos homok lévén, rendszerint rozzsal, azután zabbal vetetnek be, s a harmadik évben szinte ugarnak hagyatnak. Minden szántóföldek közt a legsilányabb termést adják”.
(Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből)
66. Prezdolina, Prezdolinu. ♣ 1864, 1858
Prezdolina (Völgyön keresztül), ezen egy árokszerű völgy vonul át.
A belterülettől délnyugati irányban a Zakonogniczami, Kratke honi és a Prosznyiszko dűlők között található.
„A szántóföldek középszerű minőségiek. Minden harmadik évben ugarnak hagyatnak, azután búzával, vagy rozzsal veti be”.
(Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből)
67. Podkamen vagy podszkalu dolina. (Kőszikla alatti völgy) ♣ 1864, 1858
A Kálvária-hegytől északi irányban, a Benta-patakkal párhuzamos malomároktól nyugatra fekvő, s a hajdani vízimalomig tartó keskeny dűlő.
68. Podszkala, Kőszikla utca.
A Kálvária-hegy sziklái alatt hosszan húzódó utca. Hajdanában az olasz kőfaragók-kőfejtők lakták, építették ki. Későbbiekben is döntően kőfejtők által lakott utca volt.
69. Podnovszádi.
Az Öreg-hegy alsó szakaszán, a Biai úttal párhuzamosan, a Szépilonától északi irányban a „Forrás patakig” húzódó pincesor, és a felette lévő dűlők.
A dűlő elnevezését a népi emlékezet, a sóskúti Novoszádi családhoz köti, a család tulajdonában lévő, a dűlősorban elhelyezkedő szőlőterületük kapcsán.
70. Podpravdu. ♣ 1873
A dűlő a Kálvária-hegy északi oldala, a Kőszikla alatti völgy, és a Malomi csapás földút között helyezkedik el.
71. Prosznyiszko. (Kölesföld) ♣ 1864,1858
Itt hajdan köles termett.
A Sashegy-dűlő és Prezdolina - dűlő között, déli irányban a Pátlináig húzódó terület.
„A szántóföldek hasonlóak a Pázmándi-úti dűlőbeliekhez, s azokkal megegyezően míveltetnek”.
(Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből)
72. Rétpótlás földek. ♣ 1837
A belterülettől délre a Szedliszko- dűlő, és Urasági láncz- földtől déli irányban, a Benta-patak melletti legelő-mező, valamint a Tárnoki-dűlő közötti terület.
73. Rétvölgy. (Szőlők) ♣ 1864
A Rétvölgy-szőlő feltehetően a Barátházi Kis szőlőnek, a Benta-patak melletti, a Biai határ irányába húzódó rét-völgy melletti közvetlen szőlőterület.
74. Sas-hegy, Sas hegyi, „A Sas hegynél lévő völgyben”. ♣ 1806-1869, 1746, 1864, 1858
A belterülettől délnyugatra a Pátlina - dűlőtől keletre, a Prosznyiszko - dűlő és Zámori határ között helyezkedik el.
A szántóföldek „a Gyúrói úti szántóföldekhez hasonlók, s azokkal egyenlő mívelésben részesülnek”.
(Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből)
75. Sebek-bánya.
A sóskúti Sebek család által hajdanában a káptalantól bérelt bánya.
A bánya a belterülettől délnyugatra, a Biai úttól keletre, az Ötház és Funduklin- völgy között, s az Andreetti bánya alatt helyezkedett el. A bánya az idők folyamán feltöltődött.
76. Skálki. (Sziklakert) ♣ 1869-1887
A belterülettől déli irányban a Vrski déli oldala alatt a Sóskút-Tárnok hajdani földút és Benta-patak között helyezkedett el, a Pázmándi-dűlő keleti irányú vonalában.
77. Sóskúti malom. ♣ 1806-1869, 1869-1887
( Lásd „ A romantikus Bara” című írást.)
78. Sóskúti legelő. ♣ 1869-1887
A község központjától keletre, s a Kokas-hegytől keleti irányban a Berki legelőig húzódó hatalmas terület.
79. Sóskúti szőlők. ♣ 1869-1887
Azonos a Barátházi Nagy-szőlővel, illetve az Öreg-hegy szőlőivel.
80. Szedliszko, Szedliszko dűlő, Szedlitzka dűlő, Szedlicska dűlő Szelliszko dűlő. (Faluhely) ♣ 1837, 1850, 1858
A szántóföldek és kertek község központjától délkeleti irányban, a belterület és Keleti rétföld között helyezkednek el. A régészek és helytörténeti kutatók e helyet a középkori Sóskút (Souskuth, Soskwth) Árpádkori részével azonosítják.
„A szántóföldek középszerű minőségiek lévén, miután megugaroltatnak, búzával vetetnek be.
A kertek konyha vetemény s takarmány alá használtatnak.
(Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből)
81. Szépilona.
Az Öreg-hegy alsó részén, a Podnovszádi pincesor elején lévő területet nevezik Szépilona dűlőnek és pincének.
Az elnevezés a tulajdonos, sóskúti Pátrovits családtól származik. Pátrovits Vendel neves kocsmáros első feleségéről, Ilonáról nevezte el a népnyelv a dűlőt.
82. Sztávka, Sztavka, Stávky. ♣ 1858, 1875, 1869-1887
A belterület délkeleti irányában, az Iváncsától délre terülnek el az alsó-felső Sztávka szántóföldjei és szőlői, pincéi.
„Ezen szántóföldek fő alkatrészén csekély mélységű, homokos agyag képezvén, rossz termők”.
(Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből)
„Ezen szántóföldek a Nakamenem vrsku szántóföldekhez, a szőlők pedig a Zámori-völgyi szőlőkhöz hasonlók. Kivéve egy részét, mely jónak mondható”
(Részlet a község 1875. szeptember 7-i, fejér megye elöljáróinak szóló jelentéséből)
83. Szőlők melletti. ♣ 1858, 1875
Szánóföldek és rétek, a Biai út mellett nyugati irányban a Biai határig bezáróan.
„Szántóföldek és rétek a Kis szőlő dűlőbeliekhez hasonlók, a rétek pedig a Budai Úti dűlőbeliek tulajdonságaival bírnak”.
(Részlet a község 1875. szeptember 7-i, fejér megye elöljáróinak szóló jelentéséből)
84. Tábor puszta. ♣ 1546-1590
Tábor puszta a korabeli térkép szerint Sóskút és Tárnok között helyezkedett el délnyugati irányban a Tárnoki határ közelében.
85. Tárnoki dűlő. ♣ 1837
A község határának déli részén, a Zámori-patak mellett, a patak és a Rétpótlás földek között húzódó terület.
86. Tárnok határra dűlő. ♣ 1837
A község határának délnyugati részén, a Tárnoki határ mellett, s a Zámori határ és Rétpótlás földek között elhelyezkedő terület.
(Lásd még a 85. sz. Tárnoki dűlő)
87. Tárnok-Sóskút út. ♣ 1763-1785, 1869-1887
A mai aszfalt- út, még a 20. század végén, de már az első katonai felmérés (18. század) idején is földútként kötötte össze a két falut.
Az út Tárnok északi irányából kiindulva, a Pázmándi-dűlő, a homokbánya, majd a Szedliszko - dűlő mellett húzódik Sóskút központja felé.
88. Törökbálinti út. ♣ 1837
A ma is meglévő, korábban száraz pataknak nevezett „vímol” és a Kokas hegy alja között húzódó korabeli szekérút - a Zeleznyicától kezdődően - keleti irányban Törökbálint felé. A 20 sz. közepén már csak gyalogösvényként használták a sóskútiak, akik közül többen naponta használták a törökbálinti HÉV, s munkahelyük megközelítésére.
89. Újtelep, Telkek.
A korabeli Újtelep a Zámori úttól merőlegesen kiinduló, hosszan elnyúló utcából, és a rá felfűzött két kis utcából állt. Az utca vége zsákutca volt, ez követően már a szántóföldek a Pap-hegyek lábáig. A két kis utcát alul a rét melletti rövid földút zárta le, néhány házzal. Utcanevek még a 20 sz. első felében nem voltak, az épületek számozása folyamatos volt (Pl. Útelep-228). A falurészt vegyesen, földművesek, iparosok, gyári munkások lakták. A 20 sz. második felében az utcák utcanevet kaptak, és a falurész folyamatosan tovább épült a Pap-hegyek irányában, és egy új utcával is bővült.
90. Urasági láncz föld. ♣ 1837
A belterülettől délkeletre, a Hegyekre alsó dűlő mellett északi irányban fekszik.
91. Ulicska.
A Fő utcát és Alsó utcát (Ady Endre u.) összekötő kis utca (Kisköz). A régmúltban többnyire iparosok lakták az utcát és közvetlen környékét: kovács, bognár, cipész, kocsmák.
92. Vendelin Hegy, Vendelin. ♣ 1864, 1858
Szőlők és szántóföldek „Középszerű termékenységűek, s délnyugati fekvéssel bírván, a Kishegy dűlőbeli szőlőknél jobb minőségű bort teremnek, de a fagynak igen kivannak téve. A szántóföldek homokos, köves talajjal bírnak”.
(Részlet a község 1875. szeptember 7-i, fejér megye elöljáróinak szóló jelentéséből)
A dűlő az Öreghegy délnyugati részeként, feltehetően a hegy alsó részén a hajdani Szent Vendel szobor közelében helyezkedett el.
A szobor állítása az 1700-as évek közepén történhetett, a Biai út alatt a Malom út melletti földterület végén. Az első katonai felméréskor már regisztrálták, és az 1950-es években, bár igen leromlott állapotban még állt a szobor. Ma már nyoma sincs.
93. Szt.Vendel. ♣ 1869-1887
A szobor a Temető utcában Tárnok felé haladva, s a dombtetőn, baloldalon található.
A helyi népnyelv „Vendelinkó”- nak nevezi a szobor környékét, s egyes térképészek is térképükön dűlőnek tüntetik fel.
Szt.Vendel szobrát 1882-ben állítatta Reiner András kovácsmester és neje Pettinger Borbála. Szent Patrik napján az alkotás fenntartására 50 forint értékű alapítványt tettek.
A szobor 2008-ban restaurálásra került az önkormányzat, helyi vállalkozók és magánszemélyek támogatásával. A restaurálást Bencze Gábor szobrászművész végezte.
Az 1882-évi szoborállítást megelőzően, ugyanezen helyen, az 1700-as évek közepétől már állt egy szobor, vagy kereszt a korabeli térképek szerint.
94. Velki vrch, Welki wrch. ♣ 1806-1869, 1869-1887
Az Öreg-hegy fölötti terület a Biai határig.
(Lásd még az 53. sz. Nagy hegy)
95. Vöröskut. ♣ 1743
A volt malomhoz közel északnyugati irányban, s a volt barátházi határ Sóskúti oldalán elhelyezkedő, hajdanában igen jó vizet adó kút, feltehetően azonos a határjárásokkor emlegetett Vöröskúttal.
(Lásd még a „Barátháza” és „Jelek a határban” című írást)
96. Vrski, Wjrski. ♣ 1806-1869,1858,1875
A belterülettől délnyugati irányban, a Szedliszko - dűlő, Keleti Rétföld, és Alsó - Felső rét között fekvő terület. Szántóföldek, szőlők és legelők.
„A szántóföldeken rozst, burgonyát és zabot ültetnek, harmadik évben ugarnak hagyatnak. A szőlők kevés és savanyú bort termelnek. A legelő kopár, és igen kevés füvet terem”.
(Részlet a község 1875. szeptember 7-i, fejér megye elöljáróinak szóló jelentéséből)
97. Zakonogniczami. ♣ 1864, 1858
Itt hajdan kender termett.
A volt Káposztás földek, és a Prezdolia dűlő mellett, s a Kenderes közvetlen szomszédságában helyezkedett el. A terület megegyező a Kenderföldek dűlővel.
98. Zamrázom. ♣ 1858
A domborzati és széljárási viszonyok következtében, feltehetően gyakori fagyveszélynek kitett területről van szó, és ez inspirálta a dűlőelnevezést.
A Kosztolnehom dűlő és a Magtari dűlő között elterülő terület.
Szántóföldek „A helység közelében fekszenek, általában jó minőségűek, s az Odtárnoku dűlőbeliekkel hasonlólag míveltetnek”.
(Részlet a község 1875. szeptember 7-i, fejér megye elöljáróinak szóló jelentéséből)
99. Zascsaná dolina.
A Kálvária-hegy északi oldalától a volt malom felé vezető földút jobb oldalánál lévő terület.
A dűlőnév kissé pikáns magyarázata, az iróniát sem nélkülöző népnyelv szerint: Ez volt az a hely, ahol öreghegyből jövet, a férfi pincelátogatók, a borozás után először itt „könnyítettek magukon”.
100. Zámori, Zámori-úti ♣ 1858
A szántóföldek „Középszerű termékenységűek és az Odtárnoku dűlőbeliekkel hasonlóan míveltetnek”.
(Részlet a község 1875. szeptember 7-i, fejér megye elöljáróinak szóló jelentéséből)
Etyek határa, Köves hegy alatti és a Zsellér dűlő közötti terület.
101. Zámori-patak. ♣ 1837
A belterülettől délnyugatra, a Zámor-pataknak, a Tárnok-Zámor határnál folyó rövid szakasza.
102. Zámori-határ dűlő. ♣ 1869-1887, 1837
A belterülettől északnyugatra a Zámori határ melletti terület.
103. Zámori völgy. ♣ 1806-1869, 1788, 1875
„A szőlők középszerűek és meredek észak-keleti irányú fekvésük, és homokos köves sovány földjük miatt a terméketlenebbek közé sorolhatók, egy része a fagynak igen ki van téve”.
(Részlet a község 1875. szeptember 7-i, fejér megye elöljáróinak szóló jelentéséből)
A belterülettől délnyugatra a Zámori határ és Pázmándi-dűlő közötti szakasz.
104. Zeleznyica, Vasút utca.
Hajdanában a Sóskút-Tárnok lóvasút itt húzódott (Mai Petőfi Sándor utca), majd az Iváncsa elején kanyarodott végleges pályájára, a megyei útra.
105. Zsabárnya, Békató.
A tó az Újtelep keleti, alsó része és a rét között helyezkedett el a Zámori út közelében. A környék színfoltja volt, a hátrányaival is együtt. Tavasszal szép sárga virágaival pompázott, s a békák brekegése szinte az egész faluban hallatszott. Nyáron többnyire kiszáradt, de télen a befagyott tó az egész falu korcsolyázóinak, hokizóinak paradicsoma volt.
106. Zselléri. ♣ 1858
„A Sashegyi dűlőbeli szántóföldekhez hasonló minőségűek s velük egyenlő módon míveltetnek”.
(Részlet a község 1858. okt.1-i, fejér megyei elöljáróinak szóló jelentéséből)
A belterülettől északnyugatra a Zámori út eleje és a Magtárdűlő közötti terület.
FOTÓK
Fotók jegyzéke
1. Antal-bánya. Fotó: Vinis Zoltán.
2. Alsó Andreetti - bánya és lóvasút kiágazása..+ kat. felmérés részlet.
3. Babó - lyuk. Fotó: Mráz Gabriella.
4. Barátházi kis szőlő pincékkel. Rajz részlet: Horváth János-1839
5. Benta híd az 1940-es években.
6. Sóskúti utcakép a romantikus Barával. Olajfestmény: Román Ferenc
7. Cifra hegy, Kis Cifra hegy. Dűlőrajz részlet-1858. FML.
8. Funduklin-1837. Rajz részlet: Horváth János. FML.
9. Harangláb az öreghegyen.
10. Kovács Ferenc (Lenci) a kis MUKI hajdani vezetőjének bizonyítványa.
11. Homokbánya tárnája és a bányászok-1940-es évek.
12. Káldor-bánya maradványa a nagyfánál. Fotó: Mráz Gabriella.
13. Kálvária-hegy. Fotó: ZS
14. Helyzeti terv a sóskúti kőbányáról - Részlet - 19 sz. eleje-közepe. SzPL.
15. Érdi minaret rajza. „Az OMM írásban és képben”-1896
16. Sóskúti kőbánya a kovácsműhellyel és kovácsmesterével, mellette a mozdonyépület.
Festette: Jancsek Antal 1940-ben Román Róbert kovácsmesternek emlékül.
17. Jelentés a Sóskút-Tárnok lóvasút megépítéséről. (Nolli & Andreetti -1870). FML.
18. Államosítás után a kőbánya régi-új csapata-1940-es évek végén. Archív fotó.
19. Sóskúti kőbánya a gatterházzal - 1950-es évek.
20. Kőfaragók Budapesten, közöttük sóskútiak-1937. Archív fotó.
21. Öreghegy-1845. Részletrajz: Horváth János. SzPL.
22. Pap-hegyek vonulata. Térkép-részlet.
23. A felhagyott Partl - bánya. Fotó: ZS
24. Kőrámpa maradvány a Partl - bányánál. Fotó: ZS
25. PAX ( Google )
26. Pásznyik. Térképrészlet-1837. Horváth János. PML.
27. Sóskúti malom-1940-es évek. Archív fotó.
28. Fürdés a malomárokban-1940-es évek. Archív fotó.
29. Tábor puszta. Budai szandzsák 1546-1590 között.
30. Szent Vendel szobor.
31. Dűlőnevek felsorolása és tulajdonságai - Jelentés részlet-1858. FML.
32. Több évszázados kőszállító szekérút nyomai a biai Bolha-hegyen. Fotó: Égő Ákos
Fotók
%2BA%2Bkis%2BMUKI%2Bhajdani%2Bvezet%C5%91j%C3%A9nek%2Bbizony%C3%ADtv%C3%A1nya..JPG)
.jpg)
%2B%C3%A9p%C3%ADtm%C3%A9nyekkel%2C%2Bpinc%C3%A9kkel-1845-rajz%2Br%C3%A9szlet-Horv%C3%A1th%2BJ%C3%A1nos.jpg)
Budapest 2015. április
FORRÁS:
1. Topográf Térképészeti Kft. 2007.
2. Pest megye régészeti topográfiája 1986.
3. I. katonai felmérés térképe (1763-1785).
4. II. katonai felmérés térképe (1806-1869).
5. III. katonai felmérés térképe (1869-1887).
6. 1746. SzÁL-A. IIP.-29 (Acta Juridica et Instrumenta Publica).
7. 1788.Székesfehérvári Káptalani Levéltár - Térkép II.5.
8. 1837. SzÁL - Térképgyűjtemények. Sóskúti határ rajzolatja. Horváth János uradalmi mérnök.
9. 1850. Székesfehérvár Káptalani Levéltár - Térképek.
10. 1864. Pesty Frigyes helységnévtára. MTÉ 11. (Szf.1979). Sóskúti elöljárók jelentése-1864. V.20.
11. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (MFGY. Érd 1994.) Értekezések:Mihály Péter - Kaptárkő lelőhelyek.
12. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. Kisebb közlemények: Zelezna Baba-barlang.
13. MOL P 1341 Batthyány cs. lt. ( Illésházy ). Fasc.30. No6. 1743. szept. 16.
14. Takács Lajos: Határjelek, határjárás a feudális kor végén. Akadémiai Kiadó. Bp.1987.
15. AGROBOTANIKA 4-5 kötet.1963.
16. Magyar nyelvjárások 22. kötet. Kossuth Lajos Tudományegyetem 1979.
17. „Leírása Sóskút adóközségben létező dűlőknek és mezőknek”- községi jelentés 1858.X.1-1875.IX.7.
18. Magyar Királyság (1869-1887)- Térkép.
19. Budai szandzsák (1546-1590). Térkép.
20. Fejér Megyei Levéltár. Kataszteri térképek-1873.
21. Helyi adatközlők: Muszela Jánosné, Kovács Ferenc (Lenci), Kovács János, Pluhár Imréné, Szekeres Sarolta, Veszeli Béláné.
22. Föld alatti Magyarország. Szabnyár Péter. Panoráma kiadó-Bp. 2004.
23. Sóskút község határában a szfi. káptalan tulajdonát képező kőbányák helyszínrajza-1900-Gadit Gyula.
24. Schafarzik bányakatalógus-1904. A magyar szent korona országainak területén létező kőbányák.
25. Magyarország barlangjai: Kardos. Gondolat kiadó Bp.1984.
26. Dr.Farkas Gábor: FMTÉ 11. (Szf. 1977) Buzási János: Néhány adalék Szf. 1601 évi visszafoglalásáról.
27. Nagy Lajos: Adatok Fejér m. történeti - földrajzi névanyagához. (FMTÉ 6-Szf. 1972)
28. Erdészeti lapok CXXVI. évf. 10. 1991. október.
29. BARÁTHÁZI pusztahatárnak rajzolatja. Horváth János hit. mérnök 1837.
30. SzfÁL Térképgyűjteménye: Soóskuti falurész rajzolatja-1837-Horváth János.
31. Magyar Néprajzi Lexikon-1982-Salétromfőzés.
32. Káldi-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546-1590 évi összeírása.(Pest m. Múltából Sorozat 6.- 623-24 old.).
33. Magyar Fatornyok. Bp.1935-Balogh Ilona.
34. Fejér vármegye címtára-1931-32.
35. Duchovics Iván id. adm. feljegyzése-1939. nov.1.
36. Czajlik Zoltán. Légrégészeti kutatások Magyarországon 2002-ben.
37. KITABELLA XII. évf. 1 sz. Debrecen 2007.Somlyai Lajos: T. foetidum L. az Etyeki dombságban.
38. Flora Pannonica. A Dunántúl i - Középhegység növény földrajza: Barina Zoltán.
39. GEO mánia (Frühwald - bánya mészkőfejtő- Sóskút) 2011.
